Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
92 DR. RÉZBÁKYAY JÓZSEF. deti rendeltetésének kútfejéhez ismét visszavezesse, és így az Isten és az ember között megbomlott frigyet helyre állítsa, azaz más szóval: az emberi nemet a bűntől meg- váltsa és üdvözítse. Ámde az eredendő bűn, amelynek következtében az ember Istentől, mint alkotójától és végcéljától, elszakadt: 1. az ember értelmét elhomályosította, 2. akaratát a rosszra hajlandóvá tette, 3. az Isten országát e földön lerontotta. E hármas következményt kellett az Úr Jézusnak, mint az emberi nem isteni Megváltójának s a lelkek legfőbb pásztorának, hogy az embert végcéljára vezérelje, mindenek- előtt megszüntetnie és: 1. az embernek elhomályosult értei- met kelle felvilágosítania és az igazság felfogására alkal- mássá, fogókonynyá és hajlékonynyá és ennek következté- ben a jónak követésére készszé tennie, vagyis az emberi nem legfőbb tanítójának vagy más szóval prófétájának lennie (tanítói vagy prófétai hivatal); 2. a rosszra hajlandóvá vált emberi akarat kifolyásakép jelentkező bűnökért az Istent örök áldozattal engesztelnie (papi hivatal): 3. az Isten földi országát a földön újra helyre kelle állítania, vagyis a lelki kormányzói vagy királyi hivatalt megalapítania (lelki kor- mányzói vagy királyi hivatal). E hármas működésben áll együttvéve Krisztus Urunk- nak, mint az emberi nem Megváltójának és Üdvözítőjének, a szent oltár s nem ritkán maga a szent áldozat a Legfölségesebb Isten színe előtt, magához az Istenhez színről-színre, fönséges tekin- télylyel, néma, jámbor hallgatóság előtt, mely öt szent tisztelettel hallgatja, mint a gyermek atyját, mint a nép tanítóját, mint a hívő mesterét; 3. de leginkább isteni jellege az, mely az egyházi szónok- latot végtelenül felemeli és a profán szónoklattól megkülönbözteti. Ugyanis az egyházi szónok Isten nevében beszél, az Isten igéjének hirdetője, az ő küldötte, fölkentje, próféta és tanító — pro Christo legatione fungimur — Π. Cor. 5, 20. — aki amit mond, azt Isten nevében mondja, amit hirdet, az az Isten akarata, és senki sem lehet oly merész és elvetemült, hogy ellene merészeljen szót emelni! Belle- froid. Précis de Rhétorique sacrée. Vogl. Pastoraltheol. Regensburg. 7. Auflage. 129. 1. — Amberger. Pastoraltheol. III. B. I. Abtheil. §. 14. 55-62. 11.
