Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL.

91

az Isten igéje hirdetőinek s parancsára a püspöki és szer- zetesi felügyelő Gyülekezet (S. Congreg. Épp. et Reg.) külön pásztorlevelet és utasítást bocsájtott ki Olaszország püspö- keihez és a szerzetesrendek főnökeihez, melyben az egyházi szónoklatra nézve ugyanezen szellemben határozott irányt jelöl ki, és szívökre köti, hogy a szentatyák nyomdokaiban járjanak s az általok megjelölt irányt tartsák kőtelezőnek.1

Ezeknek megfontolása indított arra, hogy az egyházi szónoklatról írjak, s habár csak parányival is hozzájáruljak a lelkipásztorkodás ezen egyik legfontosabb ágának felien- dőléséhez!

S ha a Mindenható áldását adja igénytelen soraimra, bőven jutalmazva érezendem fárasztó munkálkodásomat s amit e beláthatatlan nagy anyag rendszeresítése és feldől- gozása követelt: nagy szellemi és anyagi áldozataimat!

ÁLTALÁNOS RÉSZ.

BEVEZETÉS.

Az egyházi szónoki tisztség2 elválaszthatatlan a lelki- pásztori hivataltól.

Ugyanis a lelkek legfőbb pásztora, Krisztus Urunk, az Isten egyszülött Fia, azért szállott alá a mennyből és vett föl emberi testet, hogy az Istentől elpártolt emberi nemet Istenhez, mint természetfölötti boldogságának s ere1 Ackermann. P. Leo XIII. u. die h. Beredsamk. Passau 1897.

s Hogy mennyire különbözik az egyházi szónoklat a profán szónoklattól — bár az is nagy művészet marad mindenha — kitűnik, ha összehasonlítjuk a kettőt egymással 1. céljára, feladatára nézve; a profán szónoklatnak ugyanis csak az a célja, hogy ideiglenesen meg- indítson, míg az egyházi szónoklatnak örök célja és a földi léten mész- sze túlemelkedő feladata van ; feladata, hogy az emberben fölébresz- sze, vagy bele átplántálja az örök igazságot, szent vallásunk titkait, amelyektől függ az embereknek nem csupán ideigvaló jóléte, hanem örök boldogsága is; 2. körülményeire nézve, mily elütök egymástól a kettőnek körülményei! az egyházi szónok, mint szent személy, szent tárgyról, szent helyen és szentül beszél, a vallás kenete által avatva fel és az által ihletve, az Úrnak, a M.agasságbelinek fenségével eltelve, az istenitisztelet körében, a legmagasztosabb szertartások közepette ;