Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

-k. -c.: Jézus Krisztus kínszenvedésének ereklyéi

78

JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSÉNEK EREKLYÉI.

ének (Lied) Yeronikáról (XIV. század) szintén csak azt mondják, hogy a sz. asszony azt Krisztus kegyelméből bírja, s hogy azt nem készítette emberi kéz.1

Alapjában véve ugyancsak ezt a változatot ismétlik más német kútfők a XIII. és XIV. századból. Mathias Parisius (1250.) és Jacobus de Voragine Legenda aurea-ja (1298.) ezt mondja: Mialatt az Úr hirdette az igét Palesz- tinában, meg voltam fosztva látásától, azért vigaszul leg- alább a képét szerettem volna bírni; gyolcsot vittem tehát egy festőhöz, mikor találkoztam az Úrral, aki kérdi, hová megyek; válaszomra elvette a gyolcsot és visszaadta tiszte- letreméltó képe lenyomatával; aki áhítattal nézi Megváltó- mát e képen, azonnal meggyógyul.2 Ezt a változatot West- minsteri Máté és egy régi német Passionale ismétli.

4. A negyedik áramlat ez: az Úr képe lenyomódott a gyolcsra, melybe törülközött, midőn a Kálváriára vitte keresztjét, a fájdalmas keresztút hatodik stációjánál. Veronika gonddal őrizte a kendőt és azután Kómába vitte és ez az, amelyet a sz. Péter templomában mutatnak Veronika ken- dője, a sz. ábrázat vagy Santo Volto néven.

Pearson ez utóbbi változatban csak a fönnebbiek kivo- natát látja és a XIV. század végére vagy a XV. század kezdetére teszi eredetét. A fönnemlített kútfők azonban Jézus ragyogó képéről szólanak, itt azonban a szenvedő Megváltó képe lép helyébe és ez időtől fogva Veronika a kínszenvedést ábrázoló festményeken, imakönyvekben és képes kéziratokon a fájdalmas keresztút egyik alakjává leszen. És most az a változat is beáll, hogy azelőtt Krisztus képén sem vécsöppek, sem a töviskorona nem volt látható ; ez csak később mutatkozik a sudariumon. E képen kívül azonban vannak más ábrázolatok, melyeken Jézus teljes életkorában látható.

A vatikáni bazilika birtokában levő sz. ábrázaton vércsöppek láthatók; ez nagyon régi, talán, teszi hozzá

1 ü. ο. I. 61.

3 Chronica Major, Luara kiadása, III. 7.