Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 807 arra az álláspontra helyezkedik, hogy Magyarországon egy- általában ismeretlen volt a gyűrűvel és pásztorbottal való beiktatás. A guastallai zsinaton történt lemondásra vonatkozólag abból indul ki, hogy az egykorú kútfők nem tudnak erről a lemondásról, sem Hermannus Contractus s annak folytatói, vagy Villelmus Malmesburiensis, sem Ekkehard s Petrus Pisanus, vagy a Liber centuum nem említik azt; a lemon- dásra vonatkozó nézet irodalmi tévedés eredménye, amennyi- ben Martinus Oppaviensis, másként Polonus »Chronicon Pontificum et Imperatorum« című munkájának azt a meg- jegyzését, hogy a magyar király a beiktatásról lemondott, a későbbi írók önkényűleg alakították úgy, hogy annak ered- menye a guastallai zsinaton történt lemondásról szóló adat. Ez a munka csak azt említi, hogy a magyar király II. Paskál felhívására lemondott az addig gyakorolt inve- stituráról, de nem említ sem évet, sem a guastallai zsinatot; ezt az adatot átveszi Ptolomeus Lucensis »Historia Eccle- siastica« s »Breves Annales«-eibe, a lemondás évéül az 1112-ik évet említve, azonban a guastallai zsinatot szintén nem említi. A XIV-ik században Roselli Miklós, II. Paskál életraj- zában a guastallai zsinat határozatai után közöl nehány leve- let, s ezek között a magyar király lemondó levelének sző- vegét is, amelyet Marténe is megtalált egy besanconi kéz- iratban, s az 1106. évi guastallai zsinat töredékeként kiadott Thesaurus Anecdotorum című munkájában; ez a kézirat azonban nem egyéb mint Roselli munkájából készült hibás másolat. Marténe publicatiója előtt a zsinat-gyűjtemények nem tudnak a magyar király lemondásáról; Coleti ez alapon veszi azt át, valamint más okmány-gyűjtemények is; azon- bán sem Pertz, sem Hefele s Migne nem tesznek arról említést a guastallai zsinatnál. Ennél a besanconi kéziratnál valószínűleg régibb a Her- mannus Cornerius krónikájában előforduló adat, ahol a lemondás az 1115. évnél adatik elő; ez egyfelől valószínű-
