Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Irodalmi értesítő
808 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. leg Martinus Oppaviensisre támaszkodik, másfelöl az év kizárja a guastallai zsinattal való kapcsolatba hozatalt. Az investiturát tényleg nem is gyakorolták a magyar királyok; az ellenkező bizonyításra a hazai okmányokból felhozatni szokott érvekből csak a delegavi, ordinabo és confirmabo kifejezések maradnak fenn, amelyek egyike sem jelent investiturát; a pápai levelek közül különösen a c. 4. X. 1. 6-ba is felvett II. Paskál-fóle decretalisra történik hivatkozás, amelyben azonban a gyűrűvel és pásztorbottal eszközölt investituráról szó sincs; s a páviai Bemard Compi- latio primá-jában s ez alapon a Gergely-gyűjteményben nem is mint magyarországi, hanem a variánsok szerint palermói, majd lengyelországi, majd toledói, sőt colonensi és polveriensi érsekhez van címezve, s az abban leírt s szabályozott viszony az akkori siciliai viszonyoknak felel meg s kétségkívül a palermói érsekhez van intézve. S különben is ellenkezik ez a beiktatás a hazai jog- állapotokkal s jogfejlődéssel, mert az egyházi javak nem képeztek királyi, állami jószágokat, amelyek királyi hübérűl adattak volna a püspököknek. A püspöki székek betöltésének módja tekintetében a munka arra az álláspontra helyezkedik, hogy az állítólagos apostoli követség alap nélküli feltevés; mert az egykorú és a legközelebbi kor írói nem tudnak arról semmit; a hazai okmányok közül pedig azok, amelyeknek hitelessége támogatható, az apostoli követség ellen szólanak; s azok az adatok, amelyek a magyar királynak adott kiváltságokról szólanak, nem foglalják magukban a püspöki székek betol- tésere vonatkozó jogot. A püspöki székek betöltése kezdettől fogva az electio oanonica utján történt; az első ízben való betöltéskor abban fő része volt a püspöki széket alapító királynak, aki a főpapok és szerzetesek tanácsával volt köteles élni, azon túl valószínűleg a székeskáptalanok eszközölték a választást. Kálmán után a királyok közül többen önkényűleg neveztek ki s helyeztek át püspököket, azonban ezzel III. Sándor és III. Ince felszólalására felhagytak.
