Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Irodalmi értesítő

806

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

E káptalani választások történetéből itt, a Magyar- országra vonatkozó önálló szakasz mellett, Európa többi országai közül Németországgal kezdi meg a munka az ismertetést.

Németországban a székesegyházi kanonokok mellett a választásban resztvettek a szerzetesek valószínűleg főnökeik által — s résztvett abban a papság s a nép, s utóbbi közül is inkább az előkelőbbek.

A nép nem volt közvetetlenül választó, hanem azért gyakran erőszakkal gátolta meg a neki nem tetsző személy megválasztását; ezenkívül a világiak, a nobiles, ministeriales, a legerőszakosabb eszközökkel törekedtek arra, hogy a pap- ságot s a káptalanokat a választásból kizárják.

Másfelől a császárok — akik közül III. Lothár meg az investiturának a régi mód szerinti gyakorlását is vissza- állítani törekedett — a wormsi egyezmény önkényes magva- rázata alapján vették igénybe a leghatározóbb befolyást a püspökök választásába; így pl. a választók meg nem egyezése esetén az általok befolyásolt választók jelöltjét investiálták a regállókkal.

Azonban végül is IY. Ottó, II. Frigyes, Habsburgi Rudolf és utódai biztosítják a káptalani választások teljes szabadságát, amely a német birodalom feloszlásáig ily alak- bán épségben is marad.

A Magyarországra vonatkozó külön szakaszok — melyek a könyvnek több mint negyedrészét teszik — a királyi beiktatás kérdését, s a káptalani választások története cím alatt a kővetkező kérdéseket tárgyalják: a) püspöki válasz- tások sz. István uralkodása alatt; b) sz. István egyházi kiváltságai, állítólagos apostoli legatiója; c) káptalani válasz- tások IX. Gergely törvénykönyvének életbeléptetése előtt;

d) káptalani választások e törvénykönyv hatása alatt;

e) a tengerparti városok különleges joga; f) a tartományi püspökök joga az érsekválasztásnál.

A fejedelmi beiktatás kérdésére vonatkozólag állást foglal azzal a nézettel szemben, hogy Kálmán király a guas- tallai zsinaton lemondott volna az investituráról; továbbá