Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. ו78 a klasszikus írók, történet, irodalom, művészet, szóval Irama- nista és aesthetikai képzés. Egyoldalúan az alaki és értelmi képzésre helyezik a fösúlyt. Ez újabbkori humanismus főképviselői nyelvészek és költők, Herder, Lessing, Schiller. Ez egyoldalú humanismus föhibája, hogy a keresztény vallással, a pozitív kinyilatkoztatással szemben ellenséges állást foglal el (naturalismus). Félreismeri az ember tér- mészetét, midőn eszményíti azt, továbbá elhanyagolja az akarat nevelését, a jellemképzést, midőn azt hiszi, hogy elég a helyeset, a jót ismerni s már is követni fogja az ember. Tehá.t túlzó Idealismus és Optimismus hibájában szenved. Az is hiba, hogy az emberben keresi az ideált, vagyis észelvi alapon önmaga urává és parancsolójává teszi az embert, túlságos autonómiát hirdet, amely esetleg el- megy az autotheismusig, az ember istenítéseig. Erkölcstana tisztán bölcseleti, észelvű, független morál, amely a teljes és igazi erkölcsisógtől messze áll. Azonfelül ez a nevelési cél csak kevesekre nézve (a szellemileg és anyagilag tehe- tűsekre nézve) elérhető, a túlnyomó rósz belőle kizárva marad. Ámde ez épen nem eszményi állapot. Végül ez a humanismus ellentétben áll a keresztény vallással és kérész- tény kultúrával, sőt a történelemmel, ez visszaesés a po- gányságba, nem pedig igazi haladás. De azért nem vagyunk a humanista nevelés ellen- ségei, sőt barátai vagyunk, de csak az igazi humanismus- nak, amely összehangzik a keresztény vallással, nem helyez- kedik vele ellentétbe. Ennek barátai vagyunk, ezt a realista irány fölé helyezendőnek tartjuk, mert az idealismust fen- tartja és elősegíti, erre pedig az emberiségnek szüksége van. Mi lenne az emberiségből, ha minden Idealismus ki- veszne ? A humanista képzés igen becses azért is, mert képezi az észt, nemesíti az ízlést és kedélyt, csak legyen keresztény, nem pogány humanismus. A harmadik tévedés a túlzó realismus, amelynek ki- induló pontja nem a nevelés alanya, az ember, hanem a nevelés eszközei, amelyek segítségével nevelünk és a tanítás tárgya, vagyis a tananyag, melyet magába kell vennie a 51 Hittudományi Folyóirat. 1902.
