Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve

782

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

nevelendőnek. A humaiiismus a formai képzésre, a realismus a tanítás tárgyára helyezi a súlyt és az egész nevelés vég- célja anyagi érdekeknek szolgálni (hasznossági elv). Amaz a lelki tehetségek kiképzésére fektet súlyt, tekintet nélkül a tartalomra és a tanultak hasznavehetöségóre, megfordítva a realismus.

A realismusnak különféle árnyalatai vannak. Egyik faja első sorban alapos testi nevelésre törekszik, a testi erőt kifejleszteni, a testet edzeni, acólozni, ez a főfeladat, félre- értve a régi mondást: mens sana in corpore sano. Túl- becsülik a testgyakorlatot és a sportokat. Azt mondják, ha a test, a lélek lakóháza, egészséges, a lélek níagától kifejti erőit. Ez a spártai nevelésre emlékeztet, és közel rokon az anyagelviséggel. Ez a durva realismus. a divatos modern athlétáskodás mindenesetre túlzás. A józan neveléstan alap- elvébe ütközik, mert a lélek fontosabb a testnél. Tévedés az ész és szív elhanyagolásával csak a test erőit képezni, ez barbarismusba való visszaesés.

A másik alakja a reáltantárgy álcát sürgeti a huma- nista neveléssel szemben. Ez irány első képviselője az újkori empirismus atyja, Baco. Alapelvök, beható testi nevelés és reáltantárgyak: földrajz, természetrajz, természettan, mennyi- ségtan a fődolog. A nevelés célja positiv (nem elméleti, spekulativ) és az életben hasznavehető ismeretek és ügyes- ség szerzése (hasznossági elv). Igaz, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk, igaz, hogy a nevelés célja az embert önálló, a társadalomban életképes egyénné nevelni. Mégis az alapfokot a szellemi teketsógek, emlékezet, kép- zelet, értelem, ész kiképzése képezi; az erkölcsi nevelés célja pedig a jellemképzés, az erkölcsi rend pedig nem a hasznos- ság elve szerint igazodik. A túlzó realismus önzésre nevel, az önzés pedig, ha általánossá válik, a társadalom létalapját fenyegeti. A túlzó realismus kicsinyli az igazi szellemi munkát, a spekulativ tudományokat, csak azt becsüli, ami keresethez, hatalomhoz, tisztelethez segít, élvhajhászó, vagyis durvább-finomabb Eudaemonismus.

Ide számíthatjuk még az egyoldalú intellectualismust,