Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 779 egész világ- és életnézetünket és így a nevelésre is fontos következményekkel jár az állásfoglalás. A bukás következményei nem csupán érzéki, hanem szellemi képességeinket is megsebezték, hisz épen a gyér- mekben az érzékiség még alszik. De a szellemi indulatok, rossz hajlamok erősen jelentkeznek, pl. a kíváncsiság, ön- fejűség, dac, hiúság, harag, irigység, tettetés stb. Rousseau véleményét, miszerint a természet embere jó, meghazudtol- ják épen e tények, melyek egyben a keresztény hittan bünbeesóstanát igazolják. Ha még úgy elzárják a szülők a gyermeket a külvilágtól, mégis jelentkeznek a fent fel- sorolt gonosz indulatok és pedig mily korán, már a csecsemő- nél. Hogy az ember a rosszra hajlandó, évezredekre menő tapasztalat igazolja és naponkint önmagunkon tapasztalhat- juk, hogy felsőbb ismerő- és vágyótehetségünk sokszor gyenge érzéki természetünkkel szemben, hogy a »homo carnalis« harcban van a »homo spiritualis«-szál szemben. A tény megállapítható, de kielégítő magyarázatát, hogy honnan és mikép lehet és van ez ? csak a kinyilatkoztatás adja nekünk. A különféle neveléstan! tévedések a téves világ- és életnézetekkel függnek össze. A pogány világ nélkülözte a kinyilatkoztatás fényét, természetes tehát, hogy naturalista alapon áll és felolvasztotta az egyént az államba; csak jó polgárt kívánt nevelni, az önálló, szabad személyiséget tel- jesen figyelmen kívül hagyta. A tisztán politikai nevelés (polgárrá) legélesebben nyilvánult a spártaiak- és rómaiaknál, valamint napjainkban a hasznosság vezérelve a kínaiaknál. Ezzel rokon a vallástalan korszellem realista és utilitarista iránya a neveléstanítás terén. Nagyon természetes, hogy a világnézet, pl. anyagéivisóg és lélektani tévedések, pl. deter- minismus, döntő befolyással lesznek a neveléstani elvekre. Korunk nevezetesebb neveléstani tévedései: a natura- lismus, az egyoldalú humanismus és a túlzó realismus. A naturalismus1 szerint az ember természete egészen jó, vagyis tagadják a bűnbeesést. »Bei der Lehre von der Erb1 Krieg, id. mü 65 s köv.
