Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
698 DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF. műnek) azaz szervileg teljes egésznek kell lennie, amelyben tudniillik a) logikai rendnek, b) logikai menetnek, c) logikai azaz szervi összefüggésnek kell lennie; 3. a hívek épülésére szolgáló, tehát az ő javukra, lelki üdvökért, az ő gyakor- lati hasznukat célzó előadásnak kell lennie, ami feltételezi, hogy a) az ő órtelmökhöz, b) kedélyükhöz, c) akaratukhoz szól, más szóval a) világos, b) szívhezszóló és c) megindító, foganatos vagy lelkesítő, buzdító eló'adásnak kell lennie. Csak így felel meg az egyházi beszéd fogalmának, eszme- jének és rendeltetésének. Csakis így éri el célját. Mielőtt tehát az egyházi szónoklat elméletének fejte- getésóbe és szabályainak felállításába bocsátkoznánk, szűk- séges, hogy a szónoklat (és különösen az egyházi szónoklat) és minden írásmű e hármas örök törvényét ismertessük.1 1 Szükségesnek tartjuk ezt annyival is inkább, mert átte- kintve a szónoklat és az irodalom egyetemes történetét, fájdalom, arról győződünk meg, hogy mióta csak a világon írnak és szónokol- nak, a gondolatokban soha oly rapszodikus kuszáltság és összefüg- géstelenség, oly rendetlenség és rendezetlenség, szóval oly zűrzavar nem uralkodott, úgy az irodalom, mint a szónoklat mezején, — mint napjainkban. Amiben legfőbb része van a ma szédítő gyor- sasággal működő, nagyhatalommá nőtt s legnagyobb részben kufár kezekbe került sajtóirodalomnak, melynek révén hivatottak és hivatatlanok beláthatatlan serege tolakodott be az irodalomba — és a megvesztegetett és megromlott közvélemény palástja alatt az avatatlanok hosszú sora a legnagyobb művészet: a szónoklat szén ■ télyébe, akik gombamódra szaporodó irodalmi termékeikkel elárasztották Európa egész tudományos világát és társadalmát és vásári cikkeikkel és alapos tanulmány nélkül, összefüggéstele- nül egyberótt szellemi árúikkal lerontották a tudományos világ évezredes törvényeit és hagyományát, csalárd fogásaikkal és élei- mességökkel biztosított szellemi fensöbbségökben megengedettnek és helyesnek szentesítvén, sőt szabálylyá avatván irodalomban és szónoklatban azt, ami a józan észszel ellenkezik, úgyannyira, hogy ma azt tartják »zseniálisának, ami összefüggéstelen és rendezetlen, »unalmasának és »középszerűdnek, ami kifogásta- lan és helyes. Ezt a szellemet méltán nevezhetjük az irodalom és szónoklat terén az ízléstelenség és felfordultság azaz a »secessio« uralmának.
