Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL.

(Folytatás.)

Különös Rész.

26. §. A szónoki beszéd.

Az előadottak után lássuk mindenekelőtt, mi általá- bán a szónoki beszéd? Magától érthetőleg itt tüzetesen az egyházi szónoki beszédet értjük!

Az egyházi szónoki beszéd valamely hit- vagy erkölcsi tételnek (általán vallási tárgynak) a hívek épülésére tartott bensőiéi) összefüggő, alakilag kerekded előadása.

Ebben a meghatározásban három mozzanatot kell külö- nősen hangsúlyoznunk, mint amelyek az egész szónoki beszéd (és minden írásmű) legfőbb alapkellékei. Ugyanis —- elte- kintve az egyházi beszéd ihletétől és magasabb jellegétől, kenetétől, az imától és elmélkedéstől, mint amelyek termé- szetfölötti jellegéhez tartoznak, — tisztán emberi szem- pontból minden szónoki és írásműnek — mint e meghatá- rozásból kitűnik — három általános vagy alapkellékkel kell bírnia: 1. valamely, azaz más szóval egy tételnek — még pedig az egyházi beszédnél általában hitigaz- ságnak — kifejtéséből azaz előadásából kell állnia, ami feltételezi a) határozott tárgy választását és kitűzését,

b) csak egyet, tehát ennek egységét vagy egységességét,

c) ennek feldolgozását azaz igazi kifejtését; 2. bensőleg összefüggő és alakilag kerekded beszédnek (vagy írás-