Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Huber Lipót: A Messiás megjelenésének ideje Dániel próféta szerint
690 HUBER LIPÓT. szak közeledőben, fogva tartá akkor az egész emberiség lelkét, a gonoszokat félelemmel, a jobb érzelműeket pedig forró vágyakodással töltve el. Bölcselők és történetírók, papok és költők, csillagjósok s a nép gyermekei, mind-mind a jövendőkkel foglalkoztak, várva egy hatalmas szabaditót. Ez volt e kor hangulata, szellemi atmoszférája . . . Meg- undorodott már amaz általános sivárságtól, végtelen lelki nyomortól és borzasztó erkölcstelenségtől, melybe az igaz Istentől elfordult egyén, család és társadalom oly mélyen elmerült. Belátta, hogy magára hagyatva, tehetetlenül ver- gődik, segíteni magán e vigasztalan állapotban képtelen. Érezte, hogy megújhodásra, — megváltásra van szüksége. Es — meglepő! — a világhatalmas Kóma ép úgy, mint Athen, a bölcseség egyedura, szemeit Judea felé emeli. A szabaditót a Keletről várják általánosan. A Kr. előtt 43-ban meggyilkolt Cicero azt írja, hogy az ő idejében általánosan ismert volt a Sybillának egy jóslata, mely szerint nemsokára egy királynak kell megjelennie, kit, hogy megmentessünk, az egész világnak el kell ismernie.1 E békés királyról pedig eként nyilatkozik: »Akkor nem lesz más törvény Kómában, más Athénben, más ma, más holnap; hanem minden nemzetet, minden időben, egy örök és hal- hatatlan törvény fog összetartani, á? mindnyájánál· egy Mzös mestere és ura leszen: az Isten.«1 2 Közvetlenül a Messiás születése előtt pedig a nagy római költő, Virgilius (f Kr. előtt 19.) így énekel: »Eljött az utolsó időszak, melyet a kúmei Sybilla megjósolt; a letűnt évszázadok nagy rendje újra kezdődik . . . Már új nemze- dók száll le a magas mennyből ... A te konzulságod, Pollio (Yirgil barátja) látni fogja e dicső napokat, a nagy hónapok kezdetét. Akkor gonosztetteinknek örökre eltörült nyomai megszabadítják a földet az örökös félelemtől. E gyér1 De divinatione II. 54. 2 De republiea III. »Neo erit alia lex Romae, alia Athenis ־ alia nunc, alia posthac ; sed et omnes gentes, et omni tempore, una lex, et sempiterna, et immortalis continebit; unusque erit communis quasi magister et imperator omnium : Deus.«
