Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Irodalmi értesítő

440

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

képmásában találja, és ezen alapon ugyanez a képmás szó- bán »εϊκώv του Θεόν« a természet és kegyelem adományai- nak összességét érti. Minthogy azonban ez adományok közűi némelyek az ember lényegét képezik s azért el nem vészíthetők, míg a többi az Istennel való hasonlóságot hozza létre: arra a következtetésre jut, hogy két hasonlóságot kell megkülönböztetnünk, a természetit és a természet- fölöttit.

2. §. Az ember ideális eredeti állapota. Az ember tulajdonképeni nagysága az ő hasonlóságában áll. Ennek valódi okát csak az abszolút igazság tudja, mi csak gyanít- hatjuk. Kétségbevonhatatlan igazság, hogy az ember Isten képmása, de más tekintetben az is igaz, hogy szenvedéssel és nyomorral van tele. Gergely ezt a dilemmát a Szent- írásból és a dolog természetéből fejti meg. A Szentírás ugyanis két stádiumot különböztet meg az emberben és pedig a) Isten saját képére teremte az embert, ez a hasonló kép teremtése, b) férfinak és asszonynak teremte, ebből az őskép- ben semmi sem találtatik, mert az apostol szerint (Gál. 3. 28.) Krisztus előtt nincs férfi, sem asszony. Az első Istenhez teszi hasonlóvá, a második az állathoz, vagyis, az ember közép helyet foglal el a szellemi természet és az állati teremtmény között.

Gergely szerint az »εΐκών« fogalmában kettős dolog van: hasonlóság az ősképpel, de különbség is, mert külön- ben egyenlőség volna és nem hasonlóság. S e különb- ség abban áll, hogy az első nem teremtett, a második azon- bán teremtett. A hasonlóság tehát a tulajdonságokban, a különbség a lényegben áll, mely utóbbi magában foglalja az elpártolás lehetőségét. Isten előre látta az ember bukását és az εΐκών-hoz a nemi különbséget adta, mi által képmása az oktalan természettel jött összeköttetésbe. De mindezeket csak mint hypothesist állítja föl. A cél az volt, hogy az emberiség gyarapodjék, mert a bűnt elkövetvén, a gyarapo- dásnak attól a nemétől, melylyel az angyalok száma nagyob- bodott, elesett. Ha az ember nem esik bűnbe, az angyaloké- hoz hasonló állapotba jutott volna, melynek finom, szellemi