Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Irodalmi értesítő

434

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

tatásával, sőt elérte azt a legfőbb elégtételt is, bogy XIII Leó pápa 0 szentsége Vaszary Kolos bíboros-hercegprímás útján apostoli áldását küldötte azoknak, akik az Emlék- könyv szerkesztése körül közreműködtek.

Az Emlékkönyvnek legfőbb érdeme, hogy a köztu- datba hozta át azt, amit eddig csak a beavatottak tudtak: hogy t. i. a magyar liturgia nem a nemzetiségi motivu- moknak az egyházba való bevitelét, hanem épen ellenkező- leg, az abszolút kormány által a görög katholikus egyházba bevitt annak a nemzetieskedő iránynak, mely a vallást mindenáron össze akarja keverni a nemzetiséggel, kiküszö- bölését és a munkácsi ős egyházmegyében egészen 1855-ig tényleg fönnállóit status quo ante helyreállítását jelenti. A cél t. i. az, hogy a görög katholikus egyházban a ma- gyár nyelv az ószlávval és románnal egyenjogosíttatván, a görög szertartás eltérő természetének figyelembevételével minden görög katholikus egyházmegyében különbség nélkül ugyanaz legyen a helyzet, mint a latin egyházmegyékben: hogy t. i. a szertartás természetéből folyó, illetve az egy- házmegye egysége által esetleg követelt korlátokon belül, minden hivő a maga anyanyelvén imádhassa és tisztelhesse Istenét.

Az Emlékkönyv közvetetlen hatását pedig abban lát- juk, hogy már-már latin szertartási! kiváló egyházi férfiaink is behatóan kezdenek foglalkozni úgy a görög szertartás terra incognitájával, mint a korábbi időkben magyarellenes irányban megindult egyházi uniónak hazafias magyar nem- zeti irányban való folytatásának eszméjével is. Az országos bizottság emlékkönyvén kívül erre leginkább Petroniusnak figyelmet keltett röpirata adott alkalmat, mely által ösztö- nözve, dr. Rainer Lajos esztergomi prelátus-kanonok igen beható és tárgyilagosan szép tanulmányt tett közzé a »Katholikus Szemle« folyó évi január havi füzetében, melyre ugyancsak a »Katholikus Szemle« februári füzetében Melles Emil szatmári főesperes adott rövid, de érdekesen tájékoztató feleletet.

A zarándoklat óta két óv telt el s talán jó jelnek