Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

433

linguae Hungaricae in cultu divino summa apostolica aucto- ritate adprobare et sanctificare velit.«

Ezzel expiáltatott. az a fegyelmetlenség, melyet 1896-ban a tüntető magyar misével elkövettek s egyúttal a magyar liturgia ügye az egyedül illetékes forum döntése elé bocsát- tatott. Bármi legyen azonban az eredmény, a görög katho- likus magyaroknak ez a hősies zarándoklata, a magyar katholikus egyház történetében nem fog nyom nélkül maradni. A zajló tenger, az olasz földön ebben az év- szakban 20 óv óta nem tapasztalt zord időjárás stb. siilyos megpróbáltatásoknak tették ki óhitű magyarjainkat, de a leg- súlyosabb az volt, hogy a római tartózkodás utolsóelőtti estéjéig kétséges volt, hogy vájjon sikerülni fog-e a Szent- atya színe elé jutniok. Mindezeket a megpróbáltatásokat hősiesen eltűrték, a szent Márta nevű szeretetház étkezője- ben püspökök, urak és köznép együtt étkeztek, az előírt templomi búcsúkat a közönség és az egyházi sajtó egyhangú elismerése szerint a legnagyobb ájtatossággal végezték, szó- rongó lélekkel bevitték az óhitű magyar egyházi énekeket szent Péter templomába, fényes katonai rendben vonultak föl a Scala Regián a fogadtatásukra kitűzött kápolnába, a Szentatya megjelenésekor és a memorandum átnyujtásakor fölhangzó üdvrivalgásaik láthatólag meghatották magát a Szentatyát is, aki úgy a püspököknek adott válaszában, mint később, az utolsó közös vacsorán résztvett képviselője által is kifejezést adott megelégedésének. Bizonyára csak a zarándokok példás magatartásának köszönhető, hogy nem- csak a Szentatya fogadta őket a legkitüntetőbb módon, hanem az emlékirat előterjesztésének kérdése is a lehető legkedvezőbb megoldást nyerte.

Mindez szépen meg van írva az előttünk fekvő »Emlék- ־könyv«-ben, melyhez a Szentatya elé terjesztett Emlékirat és ennek mellékletei, köztük a görög katholikus magyarok által lakott községekről két térkép is, mellékelve vannak és amely Emlékkönyvnek különösen »Róma« című fejezetét senki sem fogja meghatottság nélkül olvashatni. Az országos bizottság nagyon meg lehet elégedve az Emlékkönyv fogad