Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Irodalmi értesítő
420 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. mondása: salva regula fidei in suo ordine quantum libet quaeras et tractes. (De praescript. 14.) A tudományos hajlamok már korán (170 körül) föl- ébredtek ós elég tekintélyes irodalmat alkottak. (Minuc. Felix, Clem. Alexand. Hippolytus, Julius Africanus, Origenes stb.) A 8. §. az apostoli hitvallásról tárgyal, mely, mint tudjuk, a múlt években Németország protestáns theologusai közt oly heves vitákra adott alkalmat. Kimutatja, hogy tartalmát tekintve, csakugyan az apostoli korszakból szár- mazik. Két szövegét ismerjük. A mai az Y-ik századból származik, a régibb, mely igen kevéssel tér el a maitól és teljesen lényegtelenül üt el attól (hiányoznak: »descendit ad inferos«, »sanctorum communionem« és »vitam aeternam«, a római egyház keresztelési hitvallása, Hufinus commentárjá- bán maradt fönn.) A norvég Caspari rendkívül alapos és rósz- letes kutatásaiban kimutatta, hogy a római keresztelési hit- vallás a gyökere a többi nyugati symbolumoknak is, Katten- busch, aki 1894-ben folytatta Caspari kutatásait, arra az eredményre jutott, hogy a keleti symbolumok is a rómaitól erednek és hogy ez egészen az apostoli időkig visszanyúlik. Bardenhewer is a Didachet tartja a legrégibbnek. Az úgynevezett Barnabás-levél nem Barnabástól származik, ha- nem 130—131 körül egy ismeretlentől, alighanem Alexán- driából. Az első Kelemen-levél hiteles. A második nem levél, hanem homilia Korinthusból a III-ik századból. Antiochiai szent Ignác leveleinek ö is a rövidebb görög recensióját tartja a hitelesnek. Az apologeticus irodalomnál igen helyesen előbb rö- viden adja a támadó pogány irodalmat is. Az apologeticus irodalomnak két ága van, egyik védekezés a zsidó tárna- dások ellen (Ariston: Jason és Papiscus; Justin.: Dialog, cum Tryph.) és védekezés a pogány támadások ellen. A 230-ik lapon megvédi Justinus kereszténységét Aubé excentricus vádjai ellen, mintha a bölcselő tulajdonképen pogány-hellén szellemű lett volna. Ez a jó úr különben több ilyféle állítást megeresztett irodalmi munkásságának első korszakában, míg a forrásokkal nem volt eléggé is
