Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Karácson Imre: Kháld legenda a Szentírásban
KHÁLD LEGENDA A SZENTÍRÁSBAN. 335 Ez a kháld legenda a zsidó népnek a babiloniakkal való érintkezése folytán átjutott a zsidókhoz, ahol Tiámát- nak neve Ráháb lett s Marduk helyét elfoglalta Jáhve. Ez a legenda akár mint népies irodalmi termék, akár mint szóbeli rege nagyon elterjedt és ismeretes volt a zsidó népnél annyira, hogy az említett szent könyvek írói is hivatkoztak rá. Lehet hogy épen ök voltak, akik ezt a pogány hitregét a monotheista szellemnek megfelelően alakították át s fölvették bele Marduk helyére Jáhve nevét.1 Az jöhet különösen kérdésbe, hogy mikor juthatott el a kháld legenda a zsidó néphez s mikor terjedt el az annyira, hogy még a szentiratokba is belekerült? Gunkel véleménye szerint Jáhve és Ráháb küzdelméről való elbe- szélés régi, szóbeli hagyomány volt Palesztinában, mely mint verses rege lehetett a népnél ismeretes. E nézet szerint ez a polytheismusra valló hitrege Palesztina ősla- kőitől ered s a zsidó nép ezt az ország elfoglalása után átvette az, öslakóktól, kiknek vallása a kháld nép vallá- sával teljesen azonos volt. Csakhogy e föltevésnek ellen- mond az a körülmény, hogy a hódító zsidó nép az ország elfoglalásakor irtó háborút folytatott nemcsak az öslakók ellen, hanem még inkább azok vallása és hagyományai ellen. Sokkal valószínűbb, hogy a kháld népekkel való sürü érintkezés Krisztus előtt a VIII., VII. és VI. század- bán hozta Ráháb legendáját is a zsidó néphez. Ismeretes dolog, hogy a kháld néppel való gyakori és élénk össze- köttetés oly erős befolyással volt az említett századokban a zsidó népre, hogy a monotheispius is valósággal veszély- ben forgott s a prófétáknak legnagyobb erőlködésbe került a polytheista hitregók áramlatában föntartani az egy Istenben való hitet. Így nem is csoda, hogy ily legendák mint Marduk és Tiámát küzdelme, elterjedtek a néphiede- lemben. A prófétáknak s a szent könyvek íróinak azokat kiirtani nem lehetett, de legalább veszélytelenekké tették 1 Journal Asiatique i. h.