Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Karácson Imre: Kháld legenda a Szentírásban
336 DR. KARÁCSON IMRE. azáltal, hogy a monotheismussal összhangba hozták s héber nevet ós alakot adtak azoknak. így került a Szentírásba Jáhve és Ráháb küzdelme, hasonlókép Behemoth s Leviathán regéje, melyek mind eltagadhatatlanul kháld eredetűek. Mivel Jáhvének Ráhábbal való küzdelme csakis Izaiás- nál, továbbá fönnebb említett zsoltárokban és Job könyvé- ben fordul elő, innét nyilván következtethető, hogy e szent könyvek körülbelül ugyanazon időben jelentek meg. Izaiás próféta Uzias király végnapjaitól Ezekhiás király uralkodá- sának végéig ólt vagyis a 758—698. óvek között, körülbelül tehát ebben az időben irta valaki a Jób könyve név alatt ismeretes gyönyörű bölcselmi költeményt is. Lehet ugyan, hogy ennek a könyvnek tartalma mint történeti elbeszélés korábban is megvolt már a zsidóknál, de nyilván Izaiás próféta idejében dolgozta át valaki abba a szép költői alakba, melyben máig fönmaradt. Erre vall, hogy a kháld hitregékből átvett legendás alakok, minők Jáhve ós Ráháb küzdelmén kívül Leviathán, Behemoth, Izaiás korát meg- előzőleg nem kerülnek elő a szent-iratokban. A G-enesis semmit nem szól Jáhve harcáról Ráhábbal, a világ terem- tósénél, s Leviathán és Behemoth sem fordulnak ott elő. Ezek után még az a kérdés merül csupán föl, hogy miből keletkezett Marduk és Tiámát vagyis Jáhve ós Iláháb küzdelmének legendája. E legenda eredetét meg- magyarázzák a Genesis I. fejezetének következő szavai: »A föld puszta és üres vala ós sötétség vala a melység színén.«1 »Es mondá Isten: Legyen világosság. És lön világosság.«2 »Mondá pedig Isten: Gyűljenek egybe a vizek, melyek az ég alatt vannak egy helyre ós tűnjék ki a száraz.«3 A kháld legenda szerint Marduk világosságot hoz a sötét khaoszra, melyet egészen a víz borít; Tiámát a vízi szörnyeteg nem akarja engedni ezt. Marduk legyőzi őt s a vizeket összeszorítja kijelölt helyeikre. A kháld 1 Gen I. 2. • I. 11. 3. 3 J. h. 9.
