Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 273 Pastoraltheol. i. h. Geschichte d. Pred. 151. L) Továbbá az azon időben keletkező rendek, amelyek feladatokul tűzték ki az ige hirdetését, mint főkép a döntések, ferencrendiek, ágostonrendiek, premontreiek, ciszterciták, karmeliták. Gyakorlott, iskolázott ige- hirdetők egész serege lépett ki a síkra és térítette a népet. Zsinatok, ·pápák és püspökök rendeleteket adtak ki, melyekben szivére kötik a papságnak az ige hirdetését, a hívőknek az ige hallgatását. A hívatlanok prédikálását eltiltják és kárhoztatják (aminők: quaestuarii, clerici vagi, a beguardok, felekezeti világi igehirdetők, női prédikátorok sth.1 Midenekfelett azonban azon két szellemi irányzat emelkedik ki az egyházi szónoklat történeté- ben, mint ezen történeti időszak legfigyelemreméltóbb két moz- zanata, amely ellentétes alapon keletkezvén, két ellentétes áramlattá változott, de amely egyik a másiknak elmaradhatatlan kiegészítő része volt, s amelyeknek együttvéve, tán az összes történeti tényezők között a legnagyobb részök volt, két ezer éven át, az egyházi szónoklat kifejlesztése- és tökéletesítésében. E két szellemi irányzat: a scholasticismus és a mysticismus. Az első a világos megismerésben, az utóbbi a mély, megrázó érzésben adta meg az egyházi szónoklatnak két legfőbb alkotó elemét. Azért mindkettővel tüzetesebben kell foglalkoznunk! A scholasticismus. A dialektika ugyan mindig helyet foglalt az egyházi tanulmányokban. Aristoteles iratait már sz. Ágoston, valamint Alkuin, Scotus Erigena, Lanfrank, sz. Anzelm szorgal- másán tanulmányozták, de a XII. században a dialektika egész rendszere a tudomány világában oly annyira előtérbe lépett, hogy vagy három századon át az összes tudományágakat egyeduralma alá hódította. Azért e századokat méltán nevezhetjük el a scho- lasticismus rendszeréről. Szent Tamás, a keresztény theologia sasa és véle a hittudósok egész csapata teljesen a schola medrébe terelte a kutatást, a tudományt és a szónoklatot. Nagy készültség, alaposság, rendezettség és tagozottság mellett ellenállhatatlan érvelést találunk az egyházi szónoklatban s mindezek mellett még nagy arányú idézeteket a szentírásból és a szentatyákból, szóval mindent, ami világos bizonyítéka a nagy tudományosság- nak, de egyúttal a nagy alaposságnak hiányait és árnyoldalát, ami a túlságos szárazságban és tagozottságban nyilvánul és elárulja, hogy e. nagy készültség mellett sem találták még meg az igazi 1 Keppler i. h. Geschichte d. Pred. 331—333. — Y. ö. Kehrein Geschichte d. h. Kanzelbereds. I. Begensb. 1843. — Linsenmayer. Geschichte d. Pred. etc. 75. 1. 125. köv. — Kohrbacher. Universal — Geschichte der kath. Kirche XXIII. Münster, 1883. 383. 1. — Lecoy de la Marche. La chaire framjaise. 2. éd. Paris. 1886. 23., 29., 32. 1.
