Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
274 DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF. szónoklatnak legmélyebb titkát: az érzelem melegét és a kenetesség szent adományát.1 A mysticismus. Ami azonban a scholasticismus uralma alatt még hiányzott az egyházi szónoklatból, megtormette azt a mysti- cismus uralma. Nemsokára hatalmas férfiak keltek síkra a schola száraz, kietlen rendszere ellen s megadták az egyházi szónoklat- nak, ami még hiányzott benne: a melegséget és szent kenetet. Mivel a mystikusok emelték tulajdonkóp az egyházi szónoklatot arra a színvonalra, amelyen teljes kifejlődését elérte, vele köze- lebbről kell foglalkoznunk. A mysticismus már öseredetű és mint saját irodalmi irányzat, titkos szálként húzódik végig, az egész hittudomány történetén. Már Dionysius Areopagita, akit a misztikusok ősatyjának mondhatunk, határozott egyházszónoklati jelleget árul el, amely minden művein és sajátságos kifejezésmódján keresztül sugárzik és ős alapját veti meg ennek az irányzatnak. Utána egész iskola keletkezik a századok folyamán, amely már sz. Ágoston idején kezd mind határozottabban kidomborodni. Azonban a mysticismus fejlődésében két alapalakját kell a mysti- kus irányzatnak megkülönböztetnünk: a görög mystikát, a Kelet jellegével, s a nyugati vagy román misztikát, határozott latin jelleggel. Ezen utóbbinak atyja volt sz. Ágoston. Kiváló képvi- selöi: sz. Bernát, Hugó a S. Victore, Richard a S. Victore, sz. Bonaventura, Suzo Henrik, Johann Tauler, Gerson János, Kempis Tamás. A misticismus legnagyobb befolyással volt a XIV. szá- zadban a népéletre. íme ! ezek a főmozzanatok, amelyek az egjT- házi szónoklatot kifejlődése tetőpontjához segítették. Megemlítjük még, hogy, mivel ezen korban némely eret- nekek, mint Waldensek, Albigensek, Beguardok, Hussziták, piacon és nyilvános helyeken nemzeti nyelven terjesztették téves tanaikat, a hitökhöz hü egyháziak, a buzgó lelkipásztorok is hasonlóan mindinkább nemzeti nyelven kezdették hirdetni az Isten igéjét és igy ezen időtől veszi kezdetét az egyes nemzeteknél a nemzeti hitszónoklat és hitszónoklati irodalom. Kártékony befolyást gyakorolt e kor hitszónoklatára a humanistikus irányzat. Ennek tudhatjuk be, hogy a hitszónok nem ritkán merít a mythologiából, s a hitszónoklat mezején is lábra kap az epikureusi elv: Carpere vitam (Pelczar). Csakis e profán befolyásnak tulajdoníthatjuk az egyházi szónoklat olyszerü elfajulását, amely az úgynevezett »szellemeskedő szónokok« irány- zatában nyilvánul, akik merő szellemeskedésben, élcben, mulattató elemek közbeszövésében találják az egyházi szónoklat élénk hang- ját, amely romlott irányzat késő századokra, egész a jellenkorra 1 Van Hemel. i. m. Histoire d. 1. Pred. part. III. 5. Scholast.
