Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve

212

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

a hittan és a kér. bölcselet tudja, hogy Istennek nagy, egy- séges világterve van, tehát a világprocesszust és a világ- történetet minden mozzanatában végső célja felé vezeti. Csak a kér. ember látja igaz világításban a világtörtónel- met, mert tisztában van kezdetével és végével, ami a terem- tés meg a végítélet, és van szilárd középpontja a Megváltó eljövetelében. A kér. történet-bölcselet e nagy alapgondolatát először sz. Ágoston ismerte fel és alkalmazta, de civitate Dei c. örökbecsű müvében. A világtörténelemnek egységes terve van, a történet folyása nem más, mint az isteni paeda- gogus műve, a nemzetek és az emberiség vezetése, nevelése a történelemben és a történelem által. A történet nem más, a bűnbeeséstől az utolsó ítéletig feltüntetni azon szálakat, melyek az Isten terve szerint a világ életének mindkét végét egymással összekötik. A történet a jó- és rossznak küzdelme, ami már az anyagvilág teremtése előtt kezdődött a tiszta szellemi lények világában, és folytatódott a földön, ahol folyton ismétlődik ez az ellentét Kain- és Ábeltől, Babylon- és Jeruzsálemtől, Krisztus és az Antikrisztusig. Mindezek felett pedig a Gondviselés nyugodtan áll, mint a fényes nap az égen, mely a gonoszt a maga gonoszságával büntetve, a megsemmisülésnek adja át, ellenben a jót istápolja, vezérli, magához emeli. A fizikai világrend az ethikai világ- rendért van. Azért Isten, a világ kormányzója, örök világ- tervének keresztülvitelében a jóakaratot segíti, boldogságra vezeti, a gonoszt, az ellentállót pedig a végcél szolgála- tára, megvalósítására, mindenhatóságával kényszeríti. Azért a nagy Humboldt is elismeri, hogy a világtörténet világ- kormányzás nélkül meg nem érthető.

A kér. ember szemében a világtörténelem eseményei- nek magyarázata nem a vak eset, véletlen, vagy az emberi számítás, csel, avagy erőszak; hanem az észszel és szabad- akarattal felruházott ember és az Isten kezében van. Hiába- való a rationalista és materialista történetbölcselet minden erőlködése, még a történeti pragmatismus is nagyon szűk lát- körű, mert csak a közelebbi okokat deríti ki, s azért nem ad teljes magyarázatot, mert e magyarázó okok nem szükség-