Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Nyögér Antal: Az oltár

10

NYŐGÉR ANTAL.

*Istenem ügyelj az én segítségemre« s a kar ugyanannyi- szór feleli: »Domine ad adjuvandum me festina — Uram siess segedelmemre. Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek miképpen kezdetben vala most és mindörö- kön örökké. Amen.« Ezzel kezdi meg a fölszentelós köze- lebbi szertartását. Annak jelzésére vannak e szavak, hogy Isten segedelme nélkül mit sem tehetünk, amint az Ür Jézus mondotta: »Nálam nélkül semmit sem tehettek«;1 azért kéri térden állva, mélyen megalázódva a püspök háromszor a megoszthatatlan Szentháromságot, hogy jöjjön Otőle az isteni segítség a nagy cselekményhez, melyet most végezni készül.

A Dicsőség (Glória Patri) után még nem hangzik föl a külömben szokásos allelúja. Ennek oka az oltár jelentmé- nyéből érthető. Az oltár jelenti magát a Krisztust, úgy a mint a mennybe visszatért, tehát azt a Krisztust, ki a megváltást befejezte. Az allelúja az angyalok öröméneke,* kiknek Glóriája, dicsőítő éneke szertehangzott a megszüle- tett Úr Jézus jászolbölcsője felett, de az allelúja csak akkor, amikor a megváltást föltámadásával már befejezte és a mennybe visszatért. Az oltár jelenti a keresztény embert, kit a föltámadott Ur Jézus érdemeivel felöltözötten allelú- jával köszöntenek az örvendő angyalok.

Ez a magyarázata annak, hogy az örvendő allelúja mindaddiglan, míg csak nincs fölszentelve az oltár, nem hangzik az előírt szertartáson az egyházi énekek közben.

Miután a püspök a harmadszori térdelésből fölkelt, a közelében álló asztalon elkészíti sz. Gergely pápa vizét, mely só, víz, hamu és bor keverékéből áll. Ennek ősrégi- sógót már a neve is jelzi. E sz. Gergely-vízbe sót, hamut és bort kever a püspök, de mielőtt e részeket egybeke- verné, mindegyiket előbb külön megáldja; először a sót, utána a vizet, majd a hamút, végül pedig a bort. Mikor már a hamut is megáldotta, ebből, úgyszintén a sóból egy

1 Ján. 15, 5.

־ Apoc. 19, 1. 3. 5. 6.