Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Nyögér Antal: Az oltár

AZ OLTÁR.

11

marókkal vesz három ízben és ugyanannyiszor kereszt- alakban a vízbe hinti. E háromszoros keresztalakban tör- ténő hintés azt jelenti, hogy ez a Szentháromság egy Isten tiszteletére történik, akit a keresztre feszített Jézus nyilatkoztatott ki nekünk, és ehhez a Szentháromsághoz csak a kereszt által juthatunk.

A sónak és a víznek megáldását exorcismus előzi meg, azért, hogy mielőtt ezeknek rendeltetésük elkövetkeznék, az oltár és az ugyanakkor fölszentelendő templom, fölsza- baduljanak az eredendő bűn miatt reájok nehezedő átok súlya alól.

A hamut és a bort nem exorcizálja a püspök; ennek is megvan az értelme. Az a hamu, — mint az az egyház litur- gikus alkalmazásánál egyébkor is szokásos, — a virágva- sárnapon megszentelt barkák, vagy pedig a temető élkor- hadó sírkeresztjeinek elégetett maradványa, így tehát úgyis a már előbb megszentelt teremtményekből s a tisztítás tüzón keresztül ment alkotmányokból származik; a bort pedig az oltár körül bírt magas jelentménye és amiatt nem exorcizálja, mert Krisztus áldásában részesült e teremt- mény akkor, a midőn első csudáját is ebben mutatta ki.1

Az exorcizmusnál a Krisztustól nyert lelkihatalmával parancsol az apostolok utódja és ez okból a só és a víz exorcizálását fejen a püspöki süveggel végzi; az áldó könyör- géseknél pedig a hamu és a bor megszentelésekor nincs mitra a püspök fején, oka ennek az, hogy itt is, épen úgy miként az egyéb egyházi könyörgéseknél, mint az Isten áldását leesdő közbenjáró működik a püspök.

A bort, mint utolján is megszenteltet, az Atyának és a Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében háromszoros keresztalakban önti bele a víz, a só és a hamú keverékébe.

E formában végzett cselekménynek itt is ugyanaz az értelme, mint a sónak és a hamúnak a vízbe történő behin- tésénél.

י V. ö. hogy a szent mise áldozatnál sem szenteli meg a miséző az áldozati bort.