Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Nyögér Antal: Az oltár
8 NYŐGÉR ANTAL. szentelés cselekménye maga, de ennek a szertartása is ős- régi és alapjában egy a legrégibb kori oltárt fölszentelő rítussal. Az áldásokat kérő imák, az olajjal, a krizmával való megkenés őseredetűek. Idő folytán az egyház külső fényében, lélekemelő magasztosságában az oltár fölszente- lése körül végzendő szertartásokat növesztette és bővítette. A rítusnak egész pompáját fejtett ki I. sz. Szilveszter pápa akkor, amikor a katakombák rejtekeiből győztesen kilépvén a világbirodalom hatalmas császára jelenlétében a törvénye- sen védett első bazilikának oltárát Rómában nagy ünne- piességgel fölszentelte. Amiként itt cselekedett az egyház, aszerint történik ma az oltárszentelés. Az oltár fölszentelésének szertartása akkor van teljes fényében, hogyha az egyszersmind összekötött a templom ünnepies fölszentelésével; ez pedig csakis az esetben tör- ténhetik meg, hogyha a templomnak legalább is főoltára kőből van, de ha az oltár alapja fa, vagy pedig téglaépít- mény ugyan az alap, hanem az oltár felső lapja nem egy egész kőlap, ekkoron a templom csakis az egyszerű meg- áldásban részesülhet. Az egyház ősrégi törvénye szerint oltárt egyedül csak püspök szentelhet föl, mint aki a papi hatalom tel- jessógét bírja. A templomfölszenteléssel egybekötött oltárszentelés- kor a püspök az oltárba illesztendő ereklyéket a szentelés napját megelőző délután egy másik templomban, vagy az új templom előtt e célra elkészített sátorban helyezi el és a jelenlevő papokkal együtt elvégzi ez ereklyék előtt a templom fölszentelésének napjára rendelt zsolozsnát, a hívek meg ugyanitt egész éjjel ima között virrasztanak az erek- lyek előtt. így volt ez már az ősidőkben is, amint ezt sz. Ambrus leveléből tudjuk, aki midőn Milánóban a nagy bazilikát fölszentelte, e szertartásról így emlékezik meg: »A szent vértanúknak testeit teljesen elrendeztük, már este felé lévén az idő, átvittük azokat sz. Fauszta templomába. Ott egész éjjel imádság közt virrasztás volt és másnap
