Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

138

KUDORA JÁNOS.

szónokot s hallgatókat. A szentmise imáinak ezen alkal- mazása egyházi beszédeinkben Szabó Imrének nagy érdeme.

4. Népszerűsítés és irály.

Szabó Imre az egyházi beszédek népszerűsítéséről elme- letileg, bárba nem kimerítően is, de értekezett s helyes esz- méket fejtegetett. A gyakorlatban pedig részben új, eddig páratlan utakon járt.

Beszédeinek bitágazatos és erkölcsi tárgyai úgy marad- tak népszerűek, hogy az elvont fogalmak mélyére be nem hatolt, s azokat könnyebben érthető s felfogható oldalairól mutatta be. A bizonyítókokat is a Szentírásból s analogiá- ból vette; nem a tárgyak kimerítésére, hanem az ismeret terjesztésére s a beszédtárgyak megkedveltetésóre s ekként követésére törekedett.

Ellenben a fogalmak népszerűsítésére nagy sikerrel alkalmazta a népies kifejezéseket; ilyenek: »Még nagyobb baj azonban az, hogy a jegyesek öröme csaknem egyszerre szűnik meg a muzsikaszóval; s alig, hogy véget ér a lakó- dalom, máris kezdődik a sokszor holtig tartó siralom. Oly sok az örömtelen házasság, egyre szaporodnak a boldogta- lan házasok; valóban nem egy menyegzőnél számos több oka volna a násznépnek szomorkodni, mint vigadni; inkább illenék a jegyeseknek a gyász, — mint a nászvirág.«1

Ide sorozhatok a népies elbeszélések: »Egykor egy hivatalbeli ember a paphoz vitte gyermekét, hogy neveljen belőle jó embert, mert ő már kifogyott minden eszközből, a gyermek mégis csak rossz. Eleget intettem, feddettem, megvertem, meg is koplaltattam, még sem volt haszna. Hát még mit próbált vele? kérdi a pap. Kitettem a hóra, hogy csaknem az Isten hidege vette meg, ez sem használt. Ekkor azt kérdi a pap: imádkozott-e gyermekevei napon- kint szorgalmasan ? Az apa azt feleié: nem, ezt nem tét- tem. Akkor, viszonzá a pap, ne csodálkozzék, ha rossz gyér- meke meg nem jobbult.«2

1 II. évfoly. I. köt. 142. 1.

־ i. h. 149. 1.