Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK.

139

E népies elbeszéléseknél értékesebbek a magyar nép- élet megfigyelései: »Ha véletlen öröm lepi meg, Jézus édes neve röppen le ajkairól; ka váratlan baj éri, Jézus névé- ben keres oltalmat és vigasztalást. Mintegy jelszava lett a katb. népnek a fölsóbajtás: Uram, Jézus segíts meg.«2

A népszerűsítés sikeresebb eszköze a könnyen meg- érthető képletek, melyeknek egész sokaságával rendelkezik a szónok; így az anyaszentegybázról mondja: »Ez a vész- mentő bárka, mely soha el nem merül, hajótörést soha nem szenved, hanem sérelem nélkül úszik a múlandóság ten- gerén, elhordva bennünket egyenkint az örökkévalóság révébe. Ne féljetek e bárkában, mint nem szokott félni a gyermek édes anyja kebelén. Bátran, nyugton lehettek ez áldott fának árnyékában, melyet soha semmi vihar ki nem dönthet. Csak ti ki ne essetek a bárkából, csak magatok el ne távozzatok e fa árnyéka alól: semmi baj sem érheti lelketeket.«2

Zamatos, népies, magyaros észjárással adja vissza a napi evangélium elbeszélését, oly vonzóan és érthetően, hogy az elbeszélés végén sajnáljuk, hogy nincs folytatása: »Milyen rossz néven vették a munkások, kik reggel óta dolgoztak a szőlőben, hogy velők egyenlő napszámot kap- tak az utolsók is, kik csak az alkonyat felé álltak a mun- kába! Neheztelésük oly nagy volt, hogy azt magokba főj- tani nem bírták, hanem zúgolódva vetették a családatya szemére, hogy azokat, kik csak egy óráig dolgoztak, egyen- lökké tette velők, kik a nap terhet és hőségét reggeltől estig viselték. Az igaz, hogy az utóbbiak nem dolgoztak annyit, mint ők; de az is igaz, hogy ők sem kaptak keve- sebbet, mint a mennyiben megszegődtek. Meg is mondta nekik a gazda igazán: az bizony nem illik, hogy a miatt zúgolódtok, mivel ez utóbbiaknak is annyit adtam jószán- tómból, a mennyit nektek. Mert magaméval szabad vagyok, ha úgy tetszik, ingyen is adhatok akárkinek. Aztán nektek

> i. h. 151—152. 1.

2 i. h. 192. 1.