Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Kudora János: Magyar egyházi szónokok
MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK. 137 lések s a legfőbb indokok felújításai. »Úgy-e igaz tehát, atyámfiai, hogy nekünk is osztott talentumokat az Isten. Kereskedjünk azokkal, míg időnk van rá, hogy midőn majd számadásra szólíttatunk, nyereséggel állhassunk elé s nyu- godt lélekkel mondhassuk: Uram öt vagy két talentumot adtál nékem: ime még egyszer annyit nyertem rajta; az Úrtól pedig ezt hallhattuk: Jó és hív szolgám, mivel kevésben hív voltál, sokat bízok rád, menj be a te Urad örömébe ? Ki ne rettegne az örök kárhozattól, hol sirás lesz és fogak csikorgatása ? Sz. Miklós példájából megtanulhat- tűk, mit cselekedjünk, hogy az Úr örömébe mehessünk. Tegyünk igy, hogy éljünk.« 1 Az ily befejezéseknél még szebbek a megható közvetlenségből fakadt imaszerű fohá- szók s esdeklések a befejezésekben ; ezek azonban ritkábban fordulnak elő: »Azért láttam szükségesnek ma Máriát, mert a szüzek szent Szüzét állítani elétek, hogy ragyogó szép- sége által elbájoltatva, megszeressétek és követni iparkod- jatok. Áldjon meg az Isten benneteket, hogy szavaimat soha el ne felejtsétek. Lelkipásztori szeretetem vitt reá, hogy ma, e nópünnepen, a szűz tisztaságról szóljak. E sze- retetem zálogául emelem föl itt előttetek kezeimet és téged, óh szüzek szent Szüze! buzgón kérlek: segítsd a szegénye- két, bátorítsd a félénkeket, vigasztald a kesergőket, imád- kozzál a népért, emelj szót a papságért, esedezzél az ájtatos asszonyi nemért; mindnyájan érezzék segítségedet, kik ma ünneppel tisztelik szent nevedet.«1 2 A második évfolyam összes beszédei a napi mise imádsággal végződnek; ezáltal a szónok szervi kapcsolatba hozza a prédikácziót a szent miseáldozattal; a nép nyelvén elmondott gyönyörű szent miseimáink nagy hatással van- nak a hallgatókra, kik méltán helyeznek hathatós fogana- tosságot a szentmise imáira, melyet lelkipásztorukkal egye- sülten rebegnek el s ekként zárul be méltóképen a szent- beszéd, mely az ima ereje alatt egyesülve mutatja be a 1 II. éyfoly. I. köt. 20. 1. 2 I. óvfoly. IV. köt. 165. 1.
