Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

136

KU DORA JÁNOS.

annyit igér, mennyit a tárgyalásban bemutatni nem is képes és tényleg a hat oldalra terjedő tárgyalásban még megközelítőleg sem merít ki. Más hibás tételek ezek: «Mit mond a világ?«1 »Mire tanítanak az elemek?«1 2 »Az isteni szolgálat a legjobb szolgálat.«3

Ezen és hasonló kevésbbé sikerült tótelfelállítások mellett vannak sikerült, szónoki és gazdag tételei is; ilye- nek: »Aki keresztet talál, nagy kincset talál.«4 »Nepomuki sz. János élete megtanít bennünket, hogy az okos szólás és bölcs hallgatás által egyiránt nagy erkölcsi érdemet sze- rezhetünk.«5 »A vasárnap sz. nyugalom napja és az örök nyugalom útja.«6 »Mi lett keresztelő sz. Jánosból és mi lesz sok ember gyermekéből?«7

c) A tárgyalás. Már a tétel felállításából, mely világot vet a tárgyalásra s azt irányítja is, látható, hogy Szabó Imre beszédei részben egységesek s egység altételeire ősz- lanak, részint többtárgyuak.

De akár egységesek beszédei, akár többtárgyuak, ezt a szónok a tárgyalásban alakilag fel nem tünteti, hanem elmés fordulat és ügyes átmenettel áttér az altételek, vagy a többi beszédtárgyak kidolgozására. Tehát a tárgyalás- bán eltér a szermo alakjától s az alacsony homilia alakját keveri abba. A kidolgozás érdemére nézve az egységes tété- leket alaposan, ellenben a többtárgyu tételek közül a kevésbbé fontosakat csak futólag érinti. Mindezek dacára a jó logikai rendtartást s az összefüggést nem lehet beszé- deitől megtagadni.

d) A befejezés. Szabó Imre befejezései nem nagy vál- tozatosságuk, mint inkább rövidségük, alaposságuk és szép- sógükkel tűnnek ki. Leggyakoriabbak a pontokként! ismét1 I. évfolyam II. köt. 564. 1.

2 II. évfolyam IV. köt. 11. 1.

3 i. h. 132. 1.

‘ i. h. III. köt. 1. 1.

6 i. h. 49. 1.

6 i. h. IV. köt. 184.

י i. h. III. köt. 123 1.