Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Kudora János: Magyar egyházi szónokok
MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK. 131 szánt beszédeknél patetikns hangú bekezdéssel él. Közvetetlen bevezetés úrnapjára: »Megindult szívvel hajtok térdet és fejet e legméltóságosabb Oltáriszentseg előtt, melyben az ostyának alázatos színe alatt Jézus Krisztus testestől-lel- késtől, istenségével és emberségével egyetemben, valósággal, igazán és mivoltilag jelen lenni, hiszem és vallom. Testi szemeimmel ugyan a jelenlevő isteni fölséget nem láthatom; emberi testét kezeimmel, mint hajdan Tamás, nem erinthe- tem; sem elmémmel fölérni nem tudom, miként legyen e kis ostyában a világok ura jelen? De azért tántoríthatatlanul hiszem, mert ő monda, hogy higyjem, ki a kereszt oltárán meghalt érettem. Örömmel viszem fogva értelmemet a hit szolgálatára s téged óh láthatatlan istenség! kenyér színe alatt elrejtezett emberiség! noha ittlétedet nem tapasz- talhatja emberi érzékenység, én leborulva, lelkem lel- kéből imádlak és magasztallak.«1 Az egyháznak a római breviáriumban megírt gyönyörű himnuszai s a magyar egyházi énekek méretes, mély érzésről tanúskodó kifejezó- seiből állította össze a nemes szónok a bevezetés minden gondolatát, sőt minden egyes szavát. A beszédtárgy szentírási szövegének ismétlése: »Putifár gonosz felesége nem tölthetvón vétkes kedvét Józseffel, haragra lobbant ellene, s nem nyugodott, míg rajta boszúját nem állta. Saját bűnét az ártatlan Józsefre fogta; azt vádolta be férje előtt, mintha őt bűnre kérte \T01na, holott épen József volt az, ki asszonya kísértésének erős lélekkel ellenállt. A férj képtelen hitelt adván felesége szavának, igen megharaguvék, és Józsefet a tömlöcbe vetteté, melyben a király foglyai őriztettek és ott berekesztve lön. így szokta szülni egyik bűn a másikat.«2 Leírás a bevezetésben: »Tegyünk félre ma minden gyászt, félre minden keser- gést . . . Vígan szenteljük meg e napot, melyben megváltónk a názáreti Jézus feltámadott. Örömtől áradozzék minden szív, alleluját zengjen minden ajk; mert életadónk föl- támadván, az örök élet hajnalát virrasztotta ránk, ama szép ■ II. évfoly. III. köt. 66. 1. 2 I. évfolyam nagyböjti beszédsorozat, I. köt. 424. 1. 9*
