Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Kudora János: Magyar egyházi szónokok
132 KUDORA JÁNOS. hajnalt, mely alkonyt nem ismer. Mióta ö sírjából kiszállt, nincs a halálnak fullánkja, mert meghalván, hogy a halát, megölje, föl is támadott, hogy az életet visszaszerezze. A gyászos keresztfa azóta, hogy Krisztus vére rá szállt az örök élet fája lett, melyhez a halál mérge sohasem fér többé. Mert úgy rendelő Isten, hogy az emberi nem üdvös sége a keresztnek fáján szereztessek meg, hogy a honnan a halál eredett, onnan támadjon föl az élet is, és hogy aki a fán győzött, ugyan a fán győzessék is meg ami Urunk Krisztus Jézus által. Hasztalan hengerítik koporsójára a nagy követ: az Úr angyala leszállt mennyekből és elhenge- ríté azt onnan. Hasztalan ütötték sírjára a pecsétet, hasz- tálán állíták oda az őröket: az élet urának mindenható erejét le nem zárhaták. A mint a hót első napjának hajnala fölvirradt, üres lön a sír. A megrettent asszonyokat bátorító angyal öröm és dicsőségtől ragyogva mutat arra mondván: tudom, hogy Jézust keresitek, ki megfeszíttetett . . . nincs itt, mert föltámadott, a mint megmondotta. Jertek és lás- sátok a helyet, a hova tettek őt ... E siralom völgyének sok ínségben nyavalygó vándorai; ti, kiket a halál emlé- kezete vér-jegesztő borzalommal rettegtet, állj átok körül Jézus megdicsőített koporsóját, nézzetek a diadalmi zászlót, mely rajta a halálon nyert, győzelem szent jeléül lengedez, szívjátok fájó telketekbe az abból fölvirradt örök élet haj- nalának enyhítő harmatcsöppeit. Tegyetek le a félelemről; nem vagytok már a halál martalékai, nem lesz örök álmotok a sír éjjelében . . . Zengjük azért szüntelen a szent asszo- nyokkal, zengjük a hű tanítványokkal, zengjük az angyalok seregével, s szivünk boldog örömével Alleluja! Vigadjunk, Istennek hálát adjunk.«1 Ezen gyönyörűen kidolgozott bevezetésnek sem értékét, sem hatását nem kisebbíti az, hogy fenséges eszméi a római misekönyv nagyszombat- napi gyertyaszentelósi szertartásaiból, a mise-prefációból, az evangéliumból s a magyar egyházi ének lendületes szőve- géből van egybeállítva. > I. évfoly. II. köt. 103—104. 1.
