Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Kudora János: Magyar egyházi szónokok
124 KUDORA JÁNOS. szalagokkal s ezen felírással: éljünk a jelenvalókkal, együnk, igyunk, vigadjunk, úgysem lehet, ha meghalunk; — a másik gyászszínű, tetején kereszttel, rajta töviskoronával s ezen felírással: Keresztények sírjatok, mélyen szomorkodjatok. Az örömlobogót a világ lengeti, a gyász zászlóját az egyház tűzte ki. A világ mulatságra, vigalomra édesget; az egyház Krisztus keresztje alá hí bennünket.« 1 »Te is meghalsz, atyámfia! bárki légy. Kiköltözöl, akarod, nem akarod, ki kell költöznöd ebből a szép, de álnok, ebből a neked oly igen kedves világból, melyért a mennyországról megfeled- keztél. Itt kell hagynod mindent, amit szerzettéi; meg kell válnod mindentől, amit oly mohón szerettél. Itt maradnak a múlandó javak, melyekért az örökkévalókról lemondtál; a gyönyörűségek, melyekért Isten örömeitől idegenkedtél. Itt a cimborák, kiknek kedvéért a szentek társaságától elpártoltál; itt a csélcsap személy, kinek bitang szerelméért Jézusod szeretetét megvetetted. Ha kincses ládádon mindig rajta fekszel is, levesznek róla és belezárnak a rideg koporsóba. Ha teletömöd is aranynyal szádat, mégis kimegy rajta lelked. Ha ezer, meg ezer holdas birtok közepébe sáncolod is magad, hozzád fér a halál és letaszít a sírba. Ha a világ minden pompáját magadra aggatod is, rád ismer a halál, hogy rabja vagy.« 2 »Ott az Úr ítélőszéke előtt tűnik ki aztán voltaképen, mennyivel többet ér az istenfélő nyomorúság, mint az istentelen gazdagság; meny- nyivel becsesebbek a jámbor Lázár koldus rongyai, mint az istentelen dúsgazdag aranyos ruhái; hogy mennyivel kívánatosabb Krisztus töviskoronája, mint a világ rózsa- koszorúja; hogy mennyivel jobb itt Krisztussal együtt szenvedni, aztán vele együtt örökké megdicsőíttetni, mint a világgal örvendezni, azután pedig a pokolban örökké szenvedni.« 3 Szentenciák: »A ki halottait el tudja felejteni: az 1 i. h. II. köt. 25. 1. • i. h. 34. 1. » i. h. 36. 1.
