Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

MAG YAK EGYHÁZI SZÓNOKOK.

125

saját lelkét is elfelejti.« 1 »Édesebb annak minden, kivel együtt van az Isten.« 1 2 3

»A szemórmetesség rózsája, a szüzesség lilioma, nem a világ piacán terem. Magányosság annak termőföldje, ájta- tosság éltető levegője, imádság frissítő harmatja.« 3

Leírások. Szabó Imre beszédeinek anyagkezelése a második évfolyamban éri el a szónoki, a művészi magas- ságot, az első évfolyam szárazabb, díszítésekben szegényebb. Mindazáltal némely leírása már sejtetni engedi a művészi érzéket, melyet azután a második évfolyamban mutatott be a maga pompájában.

Leírás az első évfolyamból: »Midőn egy jó édes apa meghal, zokogva állják körül koporsóját árván maradt édes gyermekei. Keserves könnyekkel siratják hideg tetemeit, bánatos csókokkal illetik hervadt ajakát, megfásult kezeit. Mert minden áldásaival eléjük tűnik az elhunytnak egész élete. Füleikben csengnek édes, szép szavai; szívükre tódul mindazon jóknak boldogító érzete, melyekben általa része- sültek. És kínosan ragadja meg őket a gondolat, hogy mindezeknek e földön egyszerre végük szakadt. Oda van az édes apa, oda vele mindazon jók, melyeket e drága név magában foglal. Az elhervadt ajak e földön nem szólal meg többé. A megfásult kezek nem nyúlnak ki többé áldva feléjük.« 4

Keresve is alig lehetne jellemzőbb kifejezéseket találni, mint a milyenekkel nagy könnyedséggel ecsetel itt a szónok. Ámde tárgya mélyére, a lélek rejtekeibe csak a második évfolyam leírásaiban mélyed: »S hogy ily édes epedéssel tekintenek a jámborok a másvilág felé, azt a nyugalom eléggé hirdeti, melylyel az Isten elhívó követét fogadják. Mint a jó gyermek, kit apja haza szólít, örömmel feleli: megyek, édes atyám, megyek karjaid közé, óh terjeszd ki azokat ölelésemre. Őket tehát nem rettenti, sőt inkább

1 i. h. V. köt. 118. 1.

2 III. köt. 137. 1.

» i. h. IV. köt. 162. 1.

* i. h. I. köt. 395. 1.