Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
754 JíYŐGÉR ANTAL. hit szemeivel lát, azt képben testi szemeivel is szemlélje. A keresztnek az oltáron kell lennie, mint a király jelvényé- nek az ö királyi lakában, ott kell lennie az Úr szenvedésének emlékjeléül, hogy a Fölfeszítettnek nyomdokait kövessük.1 Ennélfogva bár a szentséget rejtő tabernaculum van is az oltár közepén, mégis megkívánja az egyház azt, hogy a feszület el ne maradjon. Innét következőleg nem is helyesli azt, ha a tabernaculumon hiányzik a kereszt, amelyet sem képpel, sem virágokkal helyettesíteni nem szabad. Ha az egyház a régi ciboriumok tetején díszül alkalmazta is a virágokat, ezek az ugyanott levő gyertyákkal egyetem- ben csak övezték a középről kiemelkedő feszületet, de el nem takarták, tehát ha manap ünnepi alkalmakkor ünnepi virágdíszbe öltözik az egész tabernuculum, effölé a virág- díszt úgy kell odahelyezni, hogy ez a feszületet soha el ne födje, mert e dísz csak ruha, ez csak mellékes; a fö, az első ott főn, a mindenek fölé fölmagasztalt keresztrefeszí- tett Úr Jézus képe. Bár a szentsógházban ott a szentség, mégis a szent- mise alatt a feszületnek is ott kell lennie az oltár közepén és nemcsak a nagyobb segédlettel tartott szent misék alatt, hanem minden szent misénél; mert minden szent mise, legyen az nagyobb, vagy kisebb fénynyel végzett, legyen az épen csendes, egy és ugyanaz az áldozat. Hogyha a szentség a trónuson áll, ez esetben az előtte végzett szent misékre nézve úgy határozott az egyház, hogy a kereszt akkor ott is lehet, vagy el is maradhat és minden templom a saját szokását követheti, de az egyház szellemével inkább megegyezőnek látszik az a szokás, hogyha ott van a kereszt, ez abból is kitűnik, hogy midőn az 01- tári szentséggel körmeneteket tartanak, bár ott maga a keresztrefeszí tett Ur Jézus is nyilván szemlélhető, mégis a körmenetet csakis a feszület előlvitele mellett szabad csak megtartani, ha tehát itt a jelzettnek a jelzővel egyházi parancs szerint együtt kell lennie, egy okkal több szól a 1 Gemma Animae L. 1. C. 135.
