Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
AZ OLTÁR. 501 Ezeknek elörebocsájtása nyújt magyarázatot a XIV. században már általánossá levő oltár-tabernaculumra nézve. Míg a heves üldözések tartottak, addig kényszerű- ségböl és meg a titok-fegyelem miatt is egész rejtekhelyen tartották a keresztények a viaticumot, de ha a ciborium közepéről lefüggö galambban volt is a szentség, azok, a kik nem voltak illetékesek, ezt sem láthatták nyilván, minthogy a ciborium oldalait beárnyaló függönyök födték el azt. Amikor már turrist alkalmaztak, bár fényes volt ennek a helye, de épen a titok-fegyelem miatt ez is el- takart vala. E szentségtartókat rejtő hely a régebbi korban néhol a templom apsisa mellett levő bemélyedő helyiség־ volt, melyet a Kelemen pápának tulajdonított Constitutiók pastophoriumnak neveznek,1 sz. Jeromos meg thalamosnak hívott,1 2 mindkét elnevezés 3 már értelme szerint is arra utal, hogy ott az Oltáriszentség szent helye volt. Később magában a templomban is tartották a szent- séget egy, erre elkészített oltáron. Ilyen volt a Boldogságos Szűz Máriának temploma íteimsben, amelynek egyik alkalmasan elkészített oltárán helyezte el Landó érsek 643-ban azt a drága aranyturrist, amelyet ő e templomnak ajándékozott.4 Miuthogy pedig, különösen a későbbi századokban többé-kevésbbé toronyalakot adtak az ilyen szentségtartó építményeknek, vagy oltároknak, ezért ezeket röviden toronynak hívták. Ámbár legkevésbbó sem szabad összezavarni ezeket, a templom belsejében toronyalakúlag fölmagasló építménye- két azokkal a szentségtartókkal, amelyeket ezekbe helyez1 Constit. Lib. 2. c. 61. 2 Hieron. In Ezech. c. 42. 3 7nt<j10<pÓQí0y annyit jelent, mint kis kápolna, Sáhauo: meg menyegzős szoba, eledelháza, elrejtett tartózkodó hely. * Hist. Ithemens. Lib. 2. e. 9. Tom. 1. Frodoard apud. Rob. Sala Taur. In Notis liturg.
