Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban
A KERESZTÉNYSÉG JOGI HELYZETE A RÓMAI BIRODALOMBAN. 551 minden jogait elvesztette, megszűnt atya, férj lenni, felesége azonnal nőül mehetett máshoz. Outlaw, vogelfrei lett, aki- vei mindenki azt tehetett, amit akart. Ha a hazából is távoznia kellett, akkor számkivetett lett, amit a rómaiak aqua et igni interdicere (Cicero, Caesar) aqua et igni arcere (Tacitus) kifejezéssel jeleztek, mert az illető a szent tűz és viz használatától eltiltatott. A számkivetést nem tartották kisebb büntetésnek a halálnál.1 Ha a görög-római vallásrendszernek, társadalmi, jogi és politikai felfogásnak eme rajzát tekintjük, melyet Füstéi de Coulanges remek könyvében oly mesterien megrajzolt, könnyen beláthatjuk, hogy a keresztény vallásnak a római birodalommal okvetetlen összeütközésbe kellett jönnie.1 2 3 Ámde azok, akik kétségbe vonják, hogy a római állam a két első században a kereszténységet mint ilyent üldözte volna, azt állítják, hogy e valláspolitikai nézetek a kereszténység fel- lépésekor már régen feledésbe mentek; a szűkkeblű nemzeti vallás helyét a legszélesebb tolerantia foglalta el, amit leg- inkább az bizonyít, hogy Róma a világ összes isteneit magába fogadta,3 tűrte, sőt a régi vallásosság helyét a leg- nagyobb hitetlenség foglalta el. Ámde e vélemény tévedésen alapszik. Róma az igaz a világ összes nemzeteinek cultusát befogadta, de nem? tolerantiából. Ez a felfogás homlokegyenest ellenkeznék az antik vallási fogalmakkal. Róma befogadta más nemzetek isteneit, de nem tolerantiából, hanem számításból! A respu- blica első korában, midőn még erősen lángolt az ősi hit, magához iparkodott vonni a szomszéd városok isteneit. Megnyerni akarta őket magának, hogy most már ne ellen- ségeinek, hanem neki segítsenek. így telepítette Rómába a vejii Junót, a faleriumi Minervát, a samniumi Yenust stb.; ezért iparkodott a latin városok ünnepein való elnökséget magához ragadni; ezért eszközölte ki a jogot magának, 1 Euripides Elektra 1315. Phoen. 388. 2 Füstéi de Coulanges. Az ókori község. Fordította Bartal Antal. Budapest, 1883. 3 Tacitus. Annales XV. 44.
