Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
804 XYŐGÉR ANTAL. A 888-ban tartott mainzi zsinat nemcsak a templom hiányát, hanem távolba utazást is elégséges oknak 'mon- dotta ki arra, hogy a hordozható oltárokon misézhessenek a papok. »Határozatunk az, -— így hangzik a zsinat 9. kánonja — hogy a szent misét nem szabad akármely helyen tartatni, hanem csak azokon a helyeken, amelyeket a püspök fölszentelt, vagy ahol azt megengedte. Azonban meg- engedjük azt, hogy ha valahol a templomok leégtek, amit bűneink büntetéseként legtöbbször a Normannok cseleked- tek, vagy bármiféle más módon történt ez, addiglan, amíg maguk a templomok újra fölépülhetnek, a kápolnákban is szabad misézni. Azoknak pedig, akik úton vannak, ha nincsen a közel- ben templom, megengedjük azt, hogy künn a szabadban, vagyis a sátor alatt misézhessenek, hogyha van fölszentelt oltárkövük és minden egyéb szerelvényük, ami a szent mise elszolgálásához tartozik. Ellenkező esetben föltétlenül megtiltjuk ezt«.1 Igen fontos okokból még magánházaknál is használ- ták a hordozható oltárt. Aminek alapja részben ama régi, kényszerűségből gyakorolt szokásban gyökerezik, hogy az üldözések idején igen sokszor magánházakban tartották a hívek az istenitiszteletet; részben meg az ily oltárok további használata abból az előzékenységből származott, amelylyel az egyház a jótevő hatalmasok iránt viseltetett. Ilyenféle volt az az oltár is, amelynél sz. Ambrus a 377. évben, Rómában tartózkodása alatt misézett. Ez esetet Paulinus említi, aki megírta sz. Ambrus életrajzában, hogy a milánói nagyhírű szent püspök ez évben Rómába men- vén, itt őtet egy igen előkelő nő kérte meg, hogy jönne el a Tiberisen túl levő palotájába misézni, amit sz. Ambrus szívesen mégis tett, s amint erről a palota szomszédságában lakó fürdős köszvényes felesége értesült, azonnal odavitette magát és könyörgött a szent püspöknek, hogy imádkozzék 1 Conc. Mogunt. Can. 9. Canon Concedimus de Consecrat. Dist. 1.
