Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
AZ OLTÁR. 805 érte. Sz. Ambrus a nő fejére tevén kezét, mire ez azonnal meggyógyult.1 IV. Miklós pápa az 1291. évben János brabanti feje- delemnek kiváltságot adott arra, hogy az udvari káplánja hordozható oltáron az ő és egész családja számára bárhol, tehát otthon és akármely püspökség területén is szent misét mondhasson, anélkül, hogy ehhez bármiféle egyházi ható- ságnak engedelmét ki kellene kérnie.1 2 A hordozható oltárok nagy általánosságban akkor terjedtek el, amikor a dominikánusok és franciskánusok rendje megalakult. Ezeknek III. Honorius pápa, mint kivált- ságot megadta azt, hogy bárhol állíthatnak föl hordozható oltárokat, anélkül, hogy erre a plébánosoktól, vagy a püs- pököktől külön kikért engedelemre volna szükségük.3 Később azonban, minthogy a korviszonyok változtak, a tridenti zsinat a szerzeteseknek e nagy privilégiumát megszüntette, de XIII Gergely pápa kivótelképen a jezsuita missionáriusokra nézve e zsinati határozatot fölfüggesztette és ő nekik külön adott kiváltságot arra, hogy a hordozható oltárt az ő pápai engedőiméből fölállíthassák.4 A püspöknek és a nem püspöki renddel biró kardináli- soknak is idevonatkozó kiváltságos jogát a tridenti zsinat nem szüntette meg, s így ezek VIII. Bonifác pápa Consti- tutiója értelmében bármely területen használhatták a hor- dozható oltárt,5 6 később azonban IX. Kelemen 1703. dec. 15-én kiadott decrótumában, úgyszintén XIII. Benedek az alatta tartott zsinaton a püspököknek és a kardinálisoknak e jogát megszorították, amennyiben a hordozható oltárt egyedül csak a saját lakóházukban használhatják, de a világiak házába még a saját egyházmegyéjük területén sem vihetik azt be; idegen területen pedig annál kevósbbé és 1 Paul. In Vita. Ambr. Baron. 377, 17. 2 Nicol. IV. PP. Lib. 4. epist. 398. Baron. 1291. 61. 3 Cap. In bis. De privileg. Ex Decret. Honorii PP. III. c. a. 1223. * Verricell. Apóst. Missionib. quaest. 131. n. i. apud Bened. XIII. PP. de Miss. Sacrificio. Sect. 2. C. 44. 6 Cap. quoniam Episcopi de privileg. 6.
