Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
AZ OLTÁR. 7 (ו 7 helyet az oltáron, amelyeknek hitelessége kétségen kívül bizo- nyos. Továbbá azt kívánja az egyháznak idevonatkozó tör- vénye, hogy az ily ereklyék tiszta selyemből készült takaró- ban legyenek és ha kisebb az ereklye, akkor ez arany-, vagy ezüstövvel átkötött és a szentnek neve rajta kiírott legyen s így az egészet díszes, amennyire lehet művészi, értékes szekrénykébe helyezzék el; »mert drágábbak azok minden aranynál, kedvesebbek a ragyogó drágagyöngyöknél.«1 A püspöki szerkönyv azt írja elő, hogy a díszes taka- rókban és szekrénykékben őrzött ereklyéket az oltár gyertya- tartói közé kell elhelyezni akként, hogy ezek az oltár minden egyik oldalán, a középtől egyforma távolságban legyenek.2 Ha az oltárra helyezett■ ereklyék közt lennének olyanok, amelyek hitelességéhez kétség ugyan nem fór, de nevök ismeretlen (reliquiae baptizatae), akkor a díszesebb szekrény és az oltár közepéhez közelebb eső hely az ilyenek előtt az ismert nevű ereklyéket illeti meg.3 A szentség- mutató (monstrantia) formára készült ereklyetartókat mel- lőzni kell.4 Szentségimádás alkalmával az angyalok szobrai és a gyertyatartók kivételével minden mást le kell venni az oltárról, hogy a hívők teljes figyelme az oltár trónusára kitett Oltáriszentségben pontosuljon össze: e szerint, az ereklyéket is, mint azt a XI. Kelemen pápa által kiadott instructio elő is írja. Ugyanez a törvény azokra az esetekre nézve is, amikor kitett szentség előtt van az isteni tisztelet.5 Épen ez okból azokra az oltárokra, amelyeknél szent- séges miséket, vesperákat, litániákat szoktak tartani, erek- lyéket helyezni már azért sem célszerű, minthogy az ily ־ Caerem. Ep. lib. 1. c. 12. — S. R. C. 17. Apr. 1660. G-ard. 2046״ S. R. C. 12. Aug. 1854. ad 18. Gard. 5208. — Epist. Smyrnens. 8 Caer. Ep. Lib. 1. c. 12. n. 11. ‘ Jos. Müller. Ornatus Ecolesiast. 1591. Neher : Vera Idea. 5 J. Müller. Orn. Eool. Neher: Vera Idea. 6 Instruct. Clem. XI. S. R. C. 2. Sept. 1741. ad n. 5. hacsak az egyházi főhatóság a S. R. C. 12. Jul. 1749. — Gardell. n. 4203. — hozott decisioja értelmében másként nem intézkedett.
