Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

768

NYŐGÉR ÁSTÁL.

oltárokról igen gyakorta válnék szükségessé az ereklyéknek máshova történő' áthelyezése és azért a templomokban ezek számára a mellékoltárok választandók.

Az oltárképek.

A katholikus egyház kezdettől fogva kiváló tisztelet- ben tartotta a szentek képeit és szobrait. A hit legmély- ségesebb titkait képekkel is szokták kifejezni. A katakom- bak elég bizonyítékai ennek, ahol különösen a kápolna- helyiségek falai festményekkel fedvók és ezekből még ma is eleget láthatni. E kápolnákban oltárok állottak s mint- hogy ezek legtöbbször odább mozdíthatók voltak és a vértanú-sír e kápolnafalak mentén volt, azért ugyané képe- két akár az őskereszténység oltáraihoz készített képeknek is lehetne mondani. De nemcsak festett képek, hanem faragott szobrok is voltak ottan. Ma is megvan egy művé- szí alkotásu szobor, mely sz. Hippolytust ábrázolja.1 Ez a szobor legkésőbben a harmadik században készült és állott a keresztények istenitiszteleti helyén a katakombában, vagy fönn valamely templomban, amelyet az utolsó üldözések egyike döntött romba.

Ez a szobor mint bizonyság áll elő az őskeresztény korból. Hogy templomban állott, az bizonyos, de arra még sincs egyenesen bizonyító szó, hogy az oltárnál, annak közelében, mint hozzátartozó állott-e? noha a valószínűség emellett van. Van azonban egy másik bizonyság, még pedig a legrégebbi korból s ez Tertullián, a második szá- zad e tanúja, aki klasszikus kifejezéseivel a galambról szólott, amely alak épen az oltár fölött függött. Ez a Szent- lélek jelképe és ott az oltár fölött a Jordánnál történt csudás jelenést értette, még pedig igen világosan.

Ilyen az egyház oltárképeinek s szobrainak a kezdete. Ama körülmények között, amelyekben az őskeresztények voltak, hogy is lehetne ez érdemben olyas valamit várni, mint amilyenné a képek és szobrok kivitele és elhelyezése később a békés századokban lett.

Zádori: Katakombák.