Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

764

NYŐGÉR ANTAL.

szentség mellett az a szabály, bogy a lehető legnagyobb fényken uszszék az oltár. Kelemen a 40 órai imádásra húsz gyertyát írt elő, XIV. Benedek tizenkettőt. XI. Ince tizet, de hétnél kevesebbet nem szabad.

Az oltár gyertyatartói magának Krisztusnak szavai szerint a keresztény népet jelentik.1 E tartók lehetnek nemes, vagy közönséges ércből, sőt fából is.

A templom főoltárán hat gyertyatartó álljon, akké- pen elhelyezve, hogy fokozatos nagyságban emelkedjenek a tabernaculum közeiéig. A rubrikák szerint az az elhelye- zés a legmegfelelőbb, hogyha egyenes színen állva, maguk a gyertyatartók a saját nagyságuk által magaslanak fel kívülről befelé.

Ennek értelme világos: a középen áll Krisztus fölfe- szített képe, vagy tényleg ott is van a tabernaculumban, e gyertyatartók a keresztény népet jelentik, ezzel a központ- ban levő Ür Jézushoz való kimagaslásukkal és nagyságukkal azt jelezik, hogy a keresztény ember a saját maga keresztjé- nek minél hősiesebb viselése által juthat el csak az Úrhoz.

Azért legmegfelelőbbnek tartja az egyházi szabály azt. hogy a gyertyatartóknak talpa úgy legyen készítve, hogy ez az oltárlapra támaszkodó kinyulványai által kereszt- formát alkosson; ezzel jelezvén azt, hogy a keresztény is keresztről-keresztre lépve jut el a keresztre fölfeszített föl- támadásának dicsőségébe.

Az oltárra helyezett gyertyatartókon kívül különösen régebben igen jelentőséges és szép szokásnál fogva ott szokott lenni egy másik nagy gyertyatartó, mely az oltár alapjának szintjétől emelkedik föl magasabbra mint az oltár asztala. Újabb időben ritkábban látható már ez, pedig magasztos a jelentése, ez a gyertyatartó ugyanis annak a gyertyának számára való, amelyet az átváltoztatáskor gyuj- tanak meg, hogy így az égő viaszgyertya is jelezze azt, hogy az átváltozás megtörtént és az oltáron van már Krisztus, a világ világossága.

1 Apoc. 1. 20.