Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve
682 DR. HÁM ANTAL. »melyet szólott a Z ő szolgája által, Amati fia, Jónás próféta által, ki Getből vala, mely Oferben vagyon«, később csúsz- tatták a könyvbe . . . Ha még hozzá veszsziik, hogy a zsidó monda összeköttetésbe hozta Jónást Illéssel és Elizeussal, sőt még apja neve is arra utal, akkor nem lehetetlen, hogy az erőszakos Jeroboámot, aki Elizeusnak a szírek megsem- misítésére vonatkozó jövendölését megvalósította, összefüg- gésbe hozták egy nem történeti személylyel, Jónással — erőszakoskodás — Amati — az igazmondó fiával Elizeus jövendölése révén. A később történetinek felfogott személy- nél azután nem hiányzott más, csak a lakóhely, melyet hogy hozzá adjanak, senki sem akadályozhatott meg. A XIY. 25,b. becsempészése tehát egyedül Jónás könyve szerzőjének számlájára írható, aki az ő hősét hírnevessé akarta tenni.« 1 Csakhogy nyomosabb okokkal kellene bebizonyítani, hogy a IV. Kir. XIV. 25,b. később jutott a szövegbe s nem annak a tollából ered, aki a Királyok könyvét meg- írta. Mert hogy két azonos hely közül az egyik korábbi, a másik későbbi keletű, nagyon természetes; de hogy az ily azonosság jogosulttá tenné azt a föltevést, hogy az egyik nem eredeti, hanem idegen kézből származik és pedig sokkal későbbi korból: nem lehet állítani minden esetben. Legkevésbbé a szentíratoknál. Mert nem szabad felednünk, • hogy itt nem »akármilyen zsidó iratokról« van szó, hanem oly könyvekről, melyeket az egész zsidó nép vallásos hité- nek rajongásával vett körül, ami már magában véve is elégséges, hogy kizárjon minden profán oldalról jövő vál- toztatást. Vegyük mellé, hogy a Királyok könyvét mindig kánoni könyvnek tartották. Már most ámbár nem tudjuk, hogy miként fejlődött a zsidó kánon, de akár az az igazság, hogy amint a szentkönyvek napvilágot láttak, azokat mindjárt a »törvényhez« csatolták s így őrizték,2 akár az a való, hogy a próféták könyvei először tanítványaik kezébe 1 Meyer i. m. 67. 1. 2 Vtgouroux, Dictionnaire de la Bible cit. T. I. col. 138. s. v. v. Canon des Ecritures.
