Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Egyház és kultúra az Egyesült-Államokban

622

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

tétova visszhangja, hanem szervező erő, mely önmagából konstruálja magát, s mely föltételeit a tömegek ösztönéleté- bői meríti. Tocque ville és Laboulaye óta alig hagyta el könyv a sajtót, melyben az Egyesült-Államok politikai és társadalmi állapotainak frissebb és elevenebb felfogása lük- tetne. Nem értünk egyet Mosso minden következtetéseivel, de rá kell mutatnunk arra az önként kinálkozó párhuzamra, mely az olasz tudós tanulmánya s az ötven-hatvan év előtti állam- és társadalombölcsószek gondolatvilága közt ebből a szempontból vonható.

Attól a módtól, amint Mosso az amerikaiak vallásos buzgóságát magyarázza, az eredetiséget ugyancsak nem lehet megtagadni. Legalább annak egyik fő nyilvánulását, a vasárnapi munkaszünetet, a szellemes olasz bölcselő egyenesen biológiai okokra vezeti vissza. Szerinte az nem egyéb, mint bizonyos neurasthenia nemzeti gyógymódja. Ennek az annyira izgékony népnek, úgymond, több szűk- sége van mint nekünk, európaiaknak a nyugalomra. Van- nak komoly idegbajokban szenvedő neurasthenikusok, akiket csak egy-két hónapi ágybanmaradás gyógyít ki. És Mosso tapasztalta amerikai barátainál is, hogy egy-egy kirándulás után a hegyek közt hosszabb és intenzivebb pihenésre volt szükségök.

A nép benső vallásossága természetes kifejezést nyer az állami és egyházi intézményekben is. Ezeket alaposabban birálja meg Mosso, s első megfigyelése, melyre méltán fék- tethetünk mi is súlyt, hogy Amerikában az egyház és állam szétválasztása nem abban az értelemben vétetik, mint Európa legtöbb államában, hogy az államnak teljességgel nem kell törődnie többé a vallást illető dolgokkal. Saját- ságosan félreértették nálunk is eddig ezt a rendszert az egyházpolitikai nagy harcok alatt, a mikor a vallássza- badság amerikai rendszeréről úgy beszéltek, mint valami radikális szélsőségről. Holott tény az, hogy a vallásos szel- lem ma is oly lényeges eleme Amerikában a törvényhozói hatalomnak, hogy a közéletnek semmi nyilvános mozzanata nem képzelhető el egyházi személyek részvétele nélkül.