Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége
58 DB. BÉZBÁNYAY JÓZSEF. megkapta, cum affectu maritali, vagyis azon szándékkal, hogy a házasságot érvényesítse, gyakorolja a házassági együttélést az ártatlan féllel, ezen megegyezése egyesülve a másik félnek még mindig érvényben levő megegyezésével, érvényesíti a házasságot. Ilyenkor a Szentszék által adott fölmentvén}־ ama záradéka, hogy a másik félnek az eddigi megyegyezés érvénytelenségét tudomására kell juttatni, elengedhetönek vélelmezhető, mert foganatosítása oly nagy nehézségbe ütközik, hogy az erkölcsileg lehetetlennek mondható. Ily lehetetlenségre nézve pedig nem foroghat fenn kötelezett- ség. Es a Szentszékről is föl kell tennünk, hogy a lelkek üdvéről a lehető legjobb úton-módon szándékozik gondos- kodni. Jobb mód pedig erre nem létezik. Tényleg, mint a következendök mutatják, a Szentszék e föltételtől többször eltekint, tehát ily esetben föl kell tennünk, hogy attól kész eltekinteni.1 67. §. b) Rendkívüli mód. A házasság gyökeres érvényesítése. Fentebb oly eseteket tárgyaltunk, amelyekben az ártaltatlan féllel a házasság eddigi érvénytelenségét közölni lehet, vagy legalább újabb megegyezését óvatosan ki lehet eszközölni. Előfordul azonban akárhányszor oly eset, amidőn teljesen lehetetlen a házasság érvénytelenségét a másik féllel közölni, s a házasság érvényesítése mégis szükséges. Ilyenkor XIY. Benedek pápa a házasság gyökeres érvénye- sítését ajánlja.2 Ez pedig abban áll, hogy a lelkipásztor Poenitentiariától fölmentvényt kap, amelynek erejénél fogva a megegyezés megújításának szükségétől el lehet tekinteni, s mindamellett a házasság is érvényesíttetik s a gyermekek is törvényesíttetnek. 1 Gollowitz—Vogl i. m. II. 621—625. s XIV. Ben. Instit. eceles. LXXXVII. Carriére de matrim. tóm. 2. n. 1420—52.
