Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban
580 DE. VARGHA DEZSŐ. A vádlottak közül többen római polgárok voltak, ezeket az örök városba küldötte. Később névtelen följelentés adatott be, mely igen sok nevet tartalmazott. A római jog szerint magánszemély is lehetett vádló, de nevét ki kellett tennie a védlevélen.1 Ezek tagadták, hogy keresztények és midó'n Plinius az istenek és a császár képeit eló'hozatta, tömjént és bort áldoz- tak, azonkívül megátkozták Krisztust, amire nem lehet kényszeríteni azokat, akik valóban keresztények.2. Mások beismerték, hogy keresztények voltak, de már három vagy több, némelyek már húsz év óta nem keresztények. (A domi- tiani üldözésben apostatáltak !)־ Meggyőződést akarván szerezni a kereszténység lényegéről, néhányat kínpadra vonatott. Ezek azt vallották, hogy meghatározott napokon hajnalban összejönnek és Krisztusnak, mint istennek éneket zengedeznek; esküvel fogadják, hogy nem lopnak, nem rabolnak, házasságtöróst nem követnek el, a hitet meg nem tagadják, a rájuk bízott dolgokat (depositum) el nem tagadverantes duci jussi. Neque enim dubitabam qualemcunque esset quod faterentur, pervicaciam certe et inflexibilem obstinationem debere puniri. U. o. A római állam polgárától föltétien engedelmességet követelt, mindenben, még a lelkiismeret dolgában is. A keresztények ezt meg- tagadták ; hitükhöz való ragaszkodás nyakas dacnak tekintetett, Mark Aurel is annak vette halálig való állhatatosságukat — xaxa ipl/.rjv naoácnÍLf Marc. Aur. XI. 3. — cf. Aristides Or. XLVI. vallásukhoz való ragaszkodásukat Galenus is önhitt dacnak nézte. Friedländer 1. c. p. 144. S. Justinnak, úgy mint számtalan más vértanúnak azt mondja a praefectus urbi: »engedelmeskedjél a császárok parancsai- nak !« (Ruinart 107.) A dacot, nyakasságot okvetlen meg kellett törni, ama római elv szerint: parcere subjectis et debellare superbos Aenies. VI. 853. > Digest. XLVIII. II. 3. §. 2. 8 Propositus est libellus, multorum nomina continens, qui nega- rent se esse christianos aut fuisse, quum preeunte me, deos appella- rent et imagini tuae, quam propter hoc jusseram cum simulacris numinum adferri thure ac vino supplicarent, praeterea maledicebant Christo: quorum nihil cogi posse dicuntur, qui sunt revera Chris- tiani, ergo dimittendos putavi. Plinius. Ep. X. 97.
