Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban
A KERESZTÉNYSÉG JOGI HELYZETE A RÓMAI BIRODALOMBAN. 581 ják. Azután ismét összejönnek, közönséges és ártatlan ételek- bői álló lakoma vételére (agape), ezt azonban, midőn a császár parancsára, edictum által a titkos társaságokat eltiltotta, abban hagyták.1 Ezzel meg nem elégedett, hanem két rabszolga állású diaconissát újra kínvallatás alá vett, de mást nem talált, mint mód nélküli babonát.1 2 * A császár imperatoria brevitasszal így felelt Plinius kérdéseire. Ez ügyben nem lehet általánosságban biztos eljárási módot megállapítani.8 Osszefogdosni — hivatalból üldözni — nem kell a keresztényeket, de ha följelentetnek és vádoltatnak, büntetni kell őket, aki pedig tagadja, hogy keresztény és ezt tényekkel is igazolja, áldozván isteneink- nek, ámbár a múltban gyanús is volt, bűnbánatért bocsá- natot nyerjen.4 Megtiltja azonban, hogy titkos denunciálá- sokra üldöztessenek a keresztények, ez rossz példa és nem is az ő korukba illő eljárás.5 * E kiváló okmány a legkitűnőbb tudósok részéről a legkülönbözőbb magyarázatban részesült. Duruy szerint Traján írta be a római büntető codexba a kereszténység bűnét, hasonlóképen Aubé is az első lex-nek nézi, melyet a keresztények ellen intéztek. Pedig ez nem edictum, annál kevésbbé lex, hanem egyszerű instructio egy fönnálló törvény végrehajtására nézve; supponál egy törvényt és annak magyarázatát fixirozza. Ha nem közöltetett volna Plinius 1 Rursusque coeundi ad capiendum cibum, promiscuum tamen et innoxium, quod ipsum facere desiisse, post edictum meum, quo secundum mandata tua haeterias esse vetueram. U. o. 2 Quo magis necessarium credidi ex duabus ancillis, quae minis- trae dicebantur, quid esset veri, et per tormenta quaerere. Sed nihil aliud iuveni, quam superstitionem pravam et immodicam. U. o. 8 Neque enim in universum aliquid quod certam formam habeat constitui potest. Ep. Plin. X. 98. Trajanus Plinio. * Conquirendi non sunt, si deferantur et arguantur puniendi sunt, ut qui negaverit se Christianum esse, idque re ipsa manifestum fecerit, id est supplicando diis nostris, quamvis suspectus in praete- ritum fuerit, veniam ex penitentia impetret. U. o. 5 Sine auctore vero propositi libelli, nullo crimine locum habeut et pessimi exempli, nec nostri saecuti est. U. o.
