Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban
556 DR. VARGHA DEZSŐ. szórványosan, később tömegesen, végre Caracalla alatt a birodalom összes lakosai: úgy vétettek be a római pan- theonba az ő isteneik is. Az állam, amely előbb egy városra szorítkozott, az egész világot felölelte: »Urbem fecisti, quod prius orbis erat« 1 az egész világ istenei az övéi voltak, azok védték, azok oltalmazták őt. Ezeket az isteneket mindenkinek tisztelnie kellett, aki római akart lenni és a római polgár jogaiban osztozni akart. Nec Romani habemur, panaszkodik Tertullián mert nem gyakorolják a római vallást. Ily felfogás mellett a kereszténységnek okvetlen összeütközésbe kellett jönnie a pogánysággal. Egyik a másikat kizárta; egyiknek vagy a másiknak el kellett tűnnie a föld szinóről. Krisztus az ő uralmát nem oszthatta meg Jupiterrel, Athenaevel, Isis-sel vagy Mithrával. Igaz, hogy a szintén exclusiv természetű zsidó vallás türetett, de ennek oka, mint láttuk, az volt, hogy birt a két szükséges jelleg- zetes vonással: a régiséggel és a nemzeti jelleggel és épen szigorú nemzeti jellegénél fogva szűk körre szorítkozott, propagandája a romanismusra veszélyes nem lehetett. Ezzel szemben Gibbon, Mommsen és Lecky arra a nagyfokú vallástalanságra׳ utaltak, amely a császárság korá- ban a szellemeket hatalmába kerítené. A vallási indiíferen- tismus eme idejében lehetetlen volt, hogy egy másik vallást üldözzenek; hiszen a philosophiai kutatás a legnagyobb szabadságot élvezte, az isteneket szabad volt a legsértőbb módon kigúnyolni.2 Tiberius pedig kimondotta: »deorum injuriae dis curae.« 3 Azonban számtalan positiv adatunk van arra, hogy ebben a korban a nép nagy tömegén egy positiv, sem nem kételkedő, sem nem kutató, hanem naiv és reflexio nélküli hit uralkodott. Legkevésbbé sem áll az, hogy a pogányság a teljes felbomlás állapotában lett volna a kereszténység 1 Rutilius. Itinerarium I. 66. 2 Tertull. Ápol. 5. 3 Tacitus. Annales I. 73.
