Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban
A KERESZTÉNYSÉG JOGI HELYZETE A RÓMAI BIRODALOMBAN. 557 első századaiban. Változott, álalakult, de új erőre kapott. Igaz, bogy a római világ régi vallásos fájából csak a háncs maradt meg, de a háncsban új nedv kezd keringeni, mely megeleveníti a holt• törzset. E részben egy renaissancenak igen könnyű volt létre jönnie, mert a görög-római poly- theismus igen könnyen adta át magát transformatióknak, mert csakis ritusokból állott az egész vallás, theologusai nem voltak csak a költők, tanszéke csak az ünnepségek; nem volt benne semmi fix, nem birt a megszabott vallások hajlíthatatlan kereteivel.1 Igaz, hogy a kereszténység előtti utolsó században panaszkodnak az isteni félelem alább- szállása miatt és ezért »a vakmerő bölcsesség« tanait okol- ják.1 2 Lucretius (f Kr. e. BO körül) a gyűlölet szenvedélyes kitöréseivel és a gúny legélesebb nyilaival ostromolja a pogányságot.3 De ezek elszigetelt esetek voltak, a scepsis szűk körre szorult, mert a tudományos képzettség és az irodalom csak kevesek osztályrésze volt, A nagy tömeg tovább is megmaradt hitében, sőt a bölcseleti műveltséggel birók sem voltak mindnyájan ellenségei a néphitnek. Tacitus, Plinius, Juvenalis, Suetonius, nagyjában hívek maradtak őseik vallásához. És mint a szellemi világban általában lenni szokott, a lelkek hullámzása következtében a kételyt egy sokkal hivőbb korszak váltotta fel. A második század- beli görög irodalom egy újonan föléledt vallásos érzület bélyegét viseli magán. Az írók, Lucianus kivételével, mind- nyáján erősen hisznek. Plutarchos, Pausanias, tyrusi Maxi- mus, Aristides, mindnyájan a római-görög mythologia lég- körében élnek. A feliratok, alapítványok, templomok ezrei mind amellett bizonyítanak, hogy a kereszténység felléptével egyidejűleg a pogányság is elevenebb életre ébredt. Éana- ticus vakbuzgóság, a legvastagabb babona kerítette hatal- mába a lelkeket, tudósokat épúgy, mint tudatlanokat. 1 Allard Julien 1’Apostat. Paris, 1900. p. 2. 2 Horatius C. I. 34. 2. 3 Lucretuis. De natura deorum I. 62. sequ.
