Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban
A KERESZTÉNYSÉG JOGI HELYZETE A RÓMAI BIRODALOMBAN. 547 A közös cultus alkotta a családot, azért a régi görög nyelv émíanov szóval jelzi azt, ami szó szerint azt jelenti, aki az oltár közelében van.1 E vallási felfogás alkotja meg a birtokjogot is. Az ősök eltemettetvón, azok nyugalmát zavarni nem volt sza- bad; a sírboltot, az oltárt áthelyezni bűn volt. Az oltár leállíttatván az istenség vette birtokába a földet. A kerítés, mely körülvette az oltárt, a házat, a földbirtokot, szent volt — egxog ísoov.1 2 — A szent kerítésnek külön istensége lett — ő'éog eoxuoq, — a leállított határkövek — termini — szentek voltak, külön isteneik voltak — dii termini, — ezeket kiszántani a legnagyoab bűn volt, aki ezt tette, ökreivel együtt feláldoztatott. A ház, a birtok az istené volt, nem az egyéné, azért azt eladni nem lehetett. Az utód köteles ősének áldozatokat bemutatni, azért örökli a birtokot; az öröklés tehát nem más mint áldozat bemutatási kötelezettség járuléka. Az egy törzsből származó családok a gens-t, a yévog-t; több rokon gens a curia־t, cfiturot.a-i; több curia a tribus-t képezte. Végre az államhoz jutottak el. Minden csoportnak megvolt a maga istensége, a gensé a dii gentiles, &eoí mccrowoi, a itcoi qoat01.01 (Juno curialis), a <)zoi qv'uoi. Az államnak is megvolt a maga istensége, a freög mohéiig, a penates publici, akinek gondviselése az egész államra kitér- jedt. Az államnak épúgy megvolt a maga házi istene, tűz- helye, oltára, szent kerítése, mint a családnak. Az államnak ez oltárát egy épület falai közé helyezték, melyet a görö- gök ttqvtccvsioi׳, a rómaiak Vesta templomának neveztek. A mólig, a civitas, vagyis az állam a régiek felfogása szerint nem volt más, mint az istenség tanyája, szentélye, mely, körülfogva a szent kerítéssel, az állam isteneit és ezen istenek tisztelőit foglalja magában. Semmi sem volt szentebb ennél az oltárnál, amelyen folytonosan égett a szent tűz. A rómaiaknál sohasem szűnt 1 Herodot I. 176. V. 73. Plutarch. Romul. II. 15. 2 Sophocl Trach. 606.
