Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban
548 DR. VARGHA DEZSŐ. meg az a meggyőződés, hogy városuk sorsa hozzá van kötve ehhez a tűzhelyhez, mely isteneit jelképezi. Livius »fatale pignus romani imperii«-nek mondja, Cicero szerint »quo salvo salvi sumus futuri«.1 Ezek a polias istenek (19601־ n:olietg, nvhov %vl, tto/utcu) ügyelnek a városra, védelmezik azt.2 A polgárok pedig bőven áldoznak nekik, mert mohón vágyódtak az áldozatok után; 3 ruhát, fegyvereket ígértek nekik, hogy őrködjenek a város felett.4 Hogy az istenség az ellenséghez át ne szökhessen, — ha esetleg az szebb templomot, jobb áldozatokat ígért volna — láncra verték őt, elrejtették, nevét eltitkolták, hogy az ellenség nevén ne szólíthassa őket.® Ebből a vallási felfogásból fejlődött az ókori állam és az ókori társadalom minden intézménye. A királyok első sorban papok voltak, akiknek első kötelességük az áldoza- tok végzése.6 Hasonlókópen a köztisztviselők sem mások mint papok. A consul valamivel több közönséges embernél: közvetítő isten és az ember közt, első teendője áldozatot mutatni be a fórumon. Ezért a köztisztviselők választásánál első dolog sors, augurium vagy haruspicium által kikutatni, vájjon a megválasztandó kedves-e az istenek előtt.7 A törvény kezdetben a vallás kiegészítő részét képezte és nagyobb részt ritualis szabványokból állott. Valóságos ב Livius XXVI. 27. Oic. Philip. XI. 10. 2 Quorum deorum in tutela civitas esse videtur. Vitruv. I. 7. Constat omnes urbes in alicuius. Dei esse tutela. Macrobius III. 9.; noXíov/Oí bi Trjv no).1v aw^ovxeg xai 01 aQ/ovxsg ituxrjg. Hesychius. cf. Vergil Aeneis IX. 246. Aristophanes. Madarak. Arany János fordítása sze- rint. v. 817. s k. 3 Ám nézd a szobron a kezük hogy áll: Midőn könyörgünk áldásért nekik, Markát mutatva nyújtja mind kezét, Nem, mintha adna, hanem mintha kérne. Aristoph. Nőuralom 783. Ford. Arany János. 3 Ilias I. 37. VI. 93—96. 5 Plininus. Hist. Nat. XXVIII. 4. 18. Aeneis II. 362. 6 Aristot. Polit. 5., 11. י Cicero De leg. III. 3. auspicia patrum sunto, ollique ex se produnto, qui comitiatu creare consules rite possint.
