Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban
A KERESZTÉNYSÉG JOGI HELYZETE A RÓMAI BIRODALOMBAN. 543 kájában, bogy a magistratus fellépése a római polgár ellen korlátolva van a rendszeres bűnvádi eljárás által. Halált a polgárra csak rendes processus útján lehetett kimondani. Tehát a keresztények egy delictumban bűnösek, mely a rendes bűnvádi eljárás és nem a coörcitio alá esik. E delictum pedig nem más, mint maga a keresztény sec- fához való tartozás. Mommsen és Neumann szeretnek elméletük védelmére Tertulliánra hivatkozni, aki apológiájában tüzesen védelmezi a keresztényeket a sacrilegium és a majestás vádjai ellen. Csakhogy, mint igen helyesen jegyzi meg Guérin, Tertullian Apológiáját félremagyarázták, midőn egyes helyeket kikapva belőle az egész összefüggést nem méltatták figyelemre. Nem vették tekintetbe, hogy ő mint ügyvéd és nem mint jog- tudós beszél. Tertullian tudja nagyon jól, hogy vesztett ügyet védelmez; tudja jól, hogy ha a tételes jog alapjára áll, minden jogász azt mondta volna neki: A te argumen- tumaid jók, talán igazad is van, csakhogy a keresztények határozott, világos, imperativ törvények alá esnek. Míg azok vissza nincsenek vonva, addig nekünk azokat alkalmaznunk kell, érveid alapján egy bíró sem menthet fel a törvény applicatiója alul. Azért is Tertullian nem a jog, hanem a méltányosság alapján építi fel a kereszténység védelmét. A kereszténysé- get üldözitek, mert nem ismeritek; a keresztény név pro- scribálva van; non licet esse christianos, mert oly dolgokat imputáltok nekik, melyektől teljesen idegenek. Ezen vádak alaposságát nem is kutatjátok, hanem egyszerűen elitélitek a vádlottat, mert keresztény, sőt a kínvallatást a törvény- nyel ellenkezőleg nem a valóság kiderítésére, hanem annak megtagadására használjátok.1 Már most csak az a kérdés, hogy melyik törvény alap- ján lett a keresztény qualitás delictum? Ám erre egyetlen egykorú előadásban, egyetlen bírói textusban felvilágosítást nem találunk. Apollonius actáinak, Eusebiusnak, Tertullian1 Tertull. Ápol. 2., 3. Ad nationes I. 3.
